Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

22_ mányrúdja nem áll szilárdan, a habok játékának martaléka lesz. A szenvedélyek viharai ellen a megingathatlan alapon nyugovó valláserkölcsi elvek, a mindennapi élet tűzpróbáján megacélozott, amaz elvekhez ragaszkodó, a tiszta férfiú jellemképében feltűnő akarat nyújtják a legszilárdabb biztosítékot: az elpusztíthatatlan s a szenvedélyek tengerének összes erejével dacoló kormányrudat. Csakhogy ennek a biztos eszköznek megszerzése gondos és fáradságos erkölcsi nevelésnek a gyümölcse. Nevelésnek a gyümölcse, mert a jellem nincs készen adva, hanem azt meg kell szerezni; erkölcsi nevelésnek a hajtása, mert a nevelés nemdresszúra, hanem értelmi belátáson épülő irányítása a szellemi lény akarati fényeinek, aki tudja, hogy azoknak ő az ura és intézője s érettük ő maga felelős. Mert az erkölcsi élet a szabadakarat felérzésében, cselekedeteinknek saját elhatározásunk szerint való irányításában s ez elhatározást kisérő azon tudatban áll, hogy amiként urai vagyunk cselekedeteinknek, érettük épen úgy felelőseknek is érezzük magunkat. Miként Sokrates meg volt győződve arról, hogy öntudatosan kell ismerni a jót, az erényt s lehetetlen azt nem követni: úgy minden nevelőnek legelső kötelessége tanítványát értelmi belátással a helyes és nem helyes, a jó és rossz közt létező különbségre vezetni, mert az erkölcsi jónak csirái bennünk vannak ugyan, de azokat épen úgy ki kell fejleszteni s helyes alapelveken fölnevelni, miként a gondos és értelmes kertész neveli a maga fáit és virágait. Minél sűrűbben jelentkeznek a szociális felforgatások tünetei, melyek nem a társadalmi élet fejlesztését, hanem annak teljes szétrombolását célozzák, annál fontosabb feladat vár a nevelőre a moráiis nevelés terén. A társadalom minden rétegének korán tisztába kell jönnie e szó értelmével: »morális, erkölcsi.« Az emberi szabadság eszméi átjárták az emberiség minden osztályát; a demokracia mélyen beleélte magát az emberiség közérzése, gondolkodása és cselekvésébe. Hatalmas eszmék ezek, melyek őrt állanak az egyesek egyéni s a nemzetek közjogi érdekei felett. Ezen eszmék fényétől megvilágított elme s az emberiség közérdekeiért lángoló önzetlen szív, a morális elvek alapján állva, könnyen eligazodik ott, hol a tanulatlan elme az egymással szembejövő emberi érdekek útvesztőjébe téved. Miként »minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs«, úgy a társadalmi jólétnek forrása a morális nevelés. Minden nevelőnek nemcsak oktatnia, de növendékének jellemét fejlesztenie s amelyből ez fakad, erkölcsi cselekvényeit irányítania kell. Csakhogy az emberi szellem titokzatos rejtély. Könnyű az erkölcsi