Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1902

18_ Ily lelkesítő érzelmek hatása alatt fejlődött és növekedett az ifjú, magával hozva a szülői házból a romlatlan tiszta nemzeti érzést s lángra gyúlva a híres-neves Eger történeti emlékeinél. Középiskoláit a magyar ciszterci rend egri főgimnáziumában végezte s mindenkor a jeles tanulók közé tartozott. S majd midőn a VI. osztály után a ciszterci rendbe lépett és magasabb (theológiai és egyetemi) tanulmányai végeztével Egerben tanárkodott, férfi-korában tanulmányaihoz a lelkesedést ugyanazon forrásból merítette, mint ifjú korában. Első tanári alkalmazása volt Székesfehérvárott 1885/6—1886/7-ben, 1887. februártól Egerben, 1888. ápril hótól valamint 1889/90-1893/4-ig állandóan ott tanárkodott. 1894/5—1897/8-ig Baján, 1898/9 -1901/1902-ig Sz.-Fehérvárott. Mint tanár alapos képzettségű, buzgó, lelkiismeretes munkás volt, kihez tanítványai odaadással ragaszkodtak. Kiváló szeretettel gondozta az ifjúsági önképzőkört s nagy buzgalmat fejtett ki az önképzőköri ünnepélyeken. Négy éven keresztül vezette a kört; eszméinek letéteményesei azok a beszédek, melyek az egyes ünnepélyeken elmondva, az iskolai Értesítőben láttak napvilágot. Mily hangulat, mily irány jellemezte e beszédeket, néhány sor idézet elég a bemutatásra. 1901. márc. 15-ikének ünnepét üli az intézet ifjúsága. Lelke meghatottságával lép a diszes közönség előtt az emelvényre s így kezdi beszédét: »Félve nyúlok a multak emlékeihez; olyanoknak tetszenek nekem, mint a hervatag virág, mely töredéke a színnel, illattal teli életnek . . . Ott szellemek ihletnek. Az ajak elnémult bár, de arcaikról a dicsőség verőfénye sugárzik le vagy a gyász sötét vonásai rajzolódnak elénk. Dicsőség és nehéz megpróbáltatások napjai ragadják meg az én lelkemet is, e mai nap, a mult emlékezetén: imádott nemzeíem dicsőségei, megpróbáltatásaid Látjuk ebből, hogy lelkét a dicső nemzeti múlton csüggő bús, néma borongás tartotta fogva. S talán épen e lelki alaphangulat magyarázza meg azt a mélyebb hatást, melyet beszédeivel s az önképzőkör vezetésével az ifjúságra gyakorolt s melynek hatása alatt vagyunk ma is.* Betegeskedése tanuló korában keletkezett. Oka — állítólag — egy pohár hideg ital. Gyomorvérzései voltak. Tanár korában e betegsége többször s oly erővel lépett föl, hogy nem egyszer végét jósoltuk. 1884/5-ben, majd 1888/9-ben betegsége miatt szabadságolva volt. A lefolyt iskolai évben, habár gyöngélkedett, de teendőit fenakadás nélkül, pontosan végezte. * 1902. szeptember 17.