Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

75 Az ünnepi beszéd: Nem ok nélkül nézték a történelmet az idők fénye és az események letéteményesének, az igazság hű tanuja, s a derék okulás és bölcseség forrásának, szokások és erkölcsök zsinórmértékének. Elmondhatjuk, hogy a történelem az emberiség egyetemes iskolája; egykép nyitva, hasznot hajtón nagynak és kicsinynek, fejedelmeknek és alattvalóknak. . . . Rollin. Ez az oka, m. t. Közönség, hogy kegyes szinök előtt is újra meg újra bátorkodom megjelenni egyazon tárgy rokon-eszmekörében. Mert mi lehetne szép reményeiknek, ifjainknak szív és értelemképzőbb, elhatározás és akkaratedzőbb, férfiúi jellemalakítóbb, életboldogságnak szilárdabb alapvetője, mint a legmagasabb életnem, a történelem, fenséges, nagy tettekre serkentő alakjainak komoly szemlélete? S lehetne-e alkalmasabb pillanat reá, mint e mai nap, mikor a hazaszeretet megszentelt érzelme gyűjtött össze bennünket egész intézetül nemzetünk egyik legnagyobbszerű s legmesszebbvágó hatalmas ténye, 1848. márcz. 15-ike emlékünnepére; a nagy tény emlékére, melyen az új Magyarország a szabadságban egyenlő- és tesvérré összeforrott magyar népnemzetnek ünnepli mindenkor teremtő, diadalmas erejét, dicsőséges határnapúi múlt és jövő között. A szabadság eszméje diadalmaskodott e napon; a szabadságé, mely feltétele szellemi valónknak, mozgató ereje a haladásnak, szárnya a léleknek, mely eszményi világba ragad és nagy alkotásokra képesít; eleven forrása mindennemű lelkesedésnek, nagyratermettségnek; így lőn éltetője azoknak a lélekemelő áldozatoknak csak a mi történeti életünkről szólok — melyek a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákóczyak s 1772-től nemzeti újjászületésünk férfiai s 1848. márcz. 15-ike megteremtői homloka köré a halhatatlanság soha nem hervadó koszorúját fonták. K. ifjak! 1848. márcz. 15-ike párja nélküli világtörténelmi fontossága abban van, hogy egyebütt, hol uralkodó és elnyomott felek állottak egymással szemközt, mikor a szolgaság széttörte lánczait, csak emlékezetre is borzalmas pusztúlás jelezte nyomát: nálunk, a nagy napon, a szenvedő jobbágy nép letörlé századok könyeit arczárói és honszeretőn ajánlá fel verítékes fáradság edzette kezét a nemzeti munkára; az uralkodó osztály pedig — a nemesség testvéri szeretettel ölelte keblére és nemes áldozattal sietett enyhítő balzsamot csepegtetni a szenvedő népnek századok óta sajgó sebeire. A megrázkódtatások helyén a magyar józanság erénye ülte ez elhatározó pillanatban halhatatlan emlékű diadalát, egyenlőn részeltetvén jogban, kötelességben s mindabban, mi a szabadság lényegéhez tartozik, mindeneket, kiket a múltak szenvedései, a jövő reményei ez áldott haza földjéhez kötnek vala . . . Az idők, pedig, melyek e nagy tényre előkészítének, két nagy erényről szólnak le hozzánk felemelőn: a szeretet és hűség erényéről. Ne feledd pedig, kedves ifjú! szeretet és hűség legkivált magasítja az emberi szivet; az