Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

III. KÖLCSÖNÖS VONATKOZÁSOK A RAJZ ÉS TERMÉSZETRAJZ TANÍTÁSÁBAN. Felolvasta az 1901. febr. 16. tanácskozmányon Szenczy Győző, igazgató. A tanítástan kifejlődésének alapföltétele az alapos szakismeret és paedagogiai képzettség. De ez csak alapföltétel. Ezenkívül szükséges még, hogy közös szellem fejlődjék ki a tanári testületben az eljárás módjára, a paedagogiai elvek alkalmazására. Ezen közös szellem nélkül állhat valamely tanári testület a tanultság és műveltség még oly magas fokán, ha nem uralkodik tagjai közt egység a neveléstani elvek felfogásában, egyértelműség a methodikai eljárásban, egyetértés a szakok kölcsönös vonatkozásainak megvilágításában, egyöntetűség a fegyelmezés közösségében, e tanári testületnek minden feláldozó munkássága mellett is fáradozását nem koronázhatja kedvező siker. Mert semmi sincs, mi a gyermeki elmét annyira megzavarhatná, s figyelmét oly nagy mértékben szórakozottá tehetné mint a különböző tanítók vagy mondjuk, hogy ugyanazon tanító gondolatközlésének rendszertelen összevisszasága; semmi sincs, mi a gyermeknél a jellemfejlődést, cselekedeteinek értelmi belátáson épült, önmaga által választott princípiumon alapuló irányzását oly könnyen felforgathatná, megronthatná, mint a nagyon különböző, gyakran változó, hogy úgy mondjam, szeszélyes eljárás a szabadakarati, erkölcsi cselekvények irányításában, — a fegyelmezésben. Ez az oka, hogy az alapos szakképzettséggel biró tanárok épúgy rá vannak utalva a módszeres tárgyalásokra és paedagogiai eszmecserékre, inint azon magas látó körrel, nagy tudással és világismerettel biró tanügyi államférfiak, kik valamely ország kulturális haladásának útját jelölik meg s a nemzet ifjúságának nevelését és tanítását irányítják. A nemzetek országos és világkiállításokon nemcsak ipari és gazdasági czikkeikkel jelennek meg, hanem a tanítás