Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

41 tem ki számunkra. Egy jó emberem megígérte, hogy haárendálok, száz holdat megszántat első évben számunkra. Ez roppant segítség volna. Különben alig merek jövendőnkre gondolni. A legjobb esetben is nyomor az, mi ránk vár saját hazánkban; de ezt talán lesz erőnk békével tűrni, ha Isten szerencsésen megtart bennünket. Szegény kis Béla, hallom, ismét beteg; de immár jobban van. Anyai gondodba ajánlanám, ha meg nem volnék győződve, hogy őrködöl felette. Édes kis Nőm, még sokat kellene irnom; de igen komor hangulatban vagyok, nem akarlak Téged is elkomorítani. Csak Isten neked erőt adjon eltűrni sorsodat, csüggedetlenűl őrködni magad s gyermekeid felett; úgy én is nyugodt leszek s hiszem is, hogy a ki annyi szenvedést túl éltél, eléggé edzve vagy helyzeted bajaival s nehézségeivel megküzdeni. Elfeledtem Írni, hogy ide vártalak; de te hihetőleg nem értettél. Tiz nap múlva, reménylem, Pesten látjuk egymást. Addig is, Kedvesem, Isten tartson meg kis gyermekeiddel együtt. Csókollak, édes kis Nőm, kis fiammal együtt. Mondd meg neki, hogy meggyógyúljon mikorra hazamegyek. Csókollak szerető férjed, Vörösmarty. A remélt pesti találkozás nem történt meg. Vörösmarty szeretett nejét csak 1850. elején láthatta Fegyverneken. Ő és a jó barátok rábeszélték, hogy jelentkezzék Pesten a katonai törvényszéknél. Itt kihallgatták és az Ítélet meghozataláig szabadon bocsátották. Időközben beszüntették perét és Haynau megkegyelmezett neki. így maradt meg a Szózat költője a magyar hazának és nemzetnek. Alig tudunk megválni Vörösmarty emlékétől. Szivünk tele van érzéssel, tele van hálával azok iránt, kik Vörösmarty születése századik évfordulójának fényes ünnepét rendezték. Újra föléled szívünkben édes emléke a -régi dicsőségnek , melyet a költő lantja varázsolt közénk. Ő ott pihen a Kerepesi temető árnyas fái alatt. Mintha saját nyugvó helyét rajzolná, midőn Előd * vezér sírját írja le: ottan nyugszik ő. Sziklát emeltek rá emlékjelűl; Hol vad fa lombjai hűtik hamvait, S mellette kis pataknak árja zúg, Ott fekszik ő szentháborítlanúl, Hallgatja a habok morajdalát S a szenderítő lomb sugalminál Csatáiról s a hírről álmodik. Az Áldozat.