Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

37 Majd fogadására sietnek mindazok, kiket egykor az Ő költészete megdicsőített s elvezetik az ünnepeltet örök lakásaikhoz, és felemelve tekintetüket a magyarok Istenéhez, mindannyi szellem egy áhítattal teljes szent imába egybeforrva csak egyért hevül: S bezúgja a mennyország boltozatját Egy dal . . . Hazádnak rendületlenül! ... A szép költeményt, melynek hatását a szerző művészi előadása még fokozta, ugyanazon hangulatkeltő versszak zárja be, a mely megnyitotta : Koronáznak Fehérvárott, Az Árpádok városában; Koronára költő vár ott, Hol ünneplő sokaság van. Zsongva zúgnak a harangok, Hallgatom e szent zenét . . . S mintha ez ünnepi hangok, Ez isten-szavú harangok A Szózatot zengenék. * * * Az irodalmi ünnepély Vörösmarty apotheozisával tulajdonképen véget ért. Maradt azonban még némi mondanivalója a háziúrnak, ki a vendégeket ősi magyar vendégszeretettel fogadta s a Vörösmarty-körnek, mely a nagy ünnepélyt előkészítő munkálatokról s az egésznek lefolyásáról kivánt számot adni. A háziúr nevében Havranek József polgármester beszélve, bocsánatot kér, hogy a költő-király emlékének ünnepén az ősidők ragyogó képe helyett egyszerű köntösben áll a hajdan fényes város a magyar közélet és művelődés ismert nevű bajnokai előtt. Azután kutatva a nemzeti lét és szabadság feltételeit, úgy találja, hogy az a nemzet, mely múltjáért lelkesül, mely a nagyok és jelesek példáját követve, az élet küzdelmei között sem feledkezik meg hazájáról és nyelvéről az a nemzet életerős . . . S a megpróbáltatás szomorú napjaiban kitartásra Vörösmarty Szózata lelkesítette a nemzetet. Köszönetet mond a nemzet nagyjainak, jeleseinek s az összes nagyérdemű vendégeknek, hogy az országos irodalmi ünnepet a nagy költő emlékéhez méltó színvonalra emelni segítettek s biztosítja a nagy költő családját, hogy a város a költő-király emlékét mindenkor kegyelettel fogja ápolni és fentartani. A Vörösmarty-kör munkásságáról a kör titkára, dr. Czapáry László adott számot. Visszatekintve a kör múltjára, fölemlíti, hogy 33 év óta őrzi kebelében Vörösmarty nevét és szellemét s lelkesedése ragadta a százéves emlékünnep létesítésére. De nem akarja, hogy e nap emlékezete feledésbe