Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

35 A belviszály vad, éhes ölyve, Hazám, ne tépje kebledet. Oh véreim, egymást gyűlölve, Szeretni a hont sem lehet. Úgy Látszik, lelkünk lényege a dal. — Meggyőzhet, lelkesedésében magával ragadhat bennünket a szónok, de igazi aesthetikai gyönyört a dal szerez lelkünknek. Élvezünk és örülünk minden érdek nélkül. Ily örömet és élvezetet szerzett nekünk Vargha Gyula ódája. Hogy az ünnepély, melynek emlékét ez intézet az ifjúság lelkébe kivánja vésni, nem helyi érdekű, hanem országos jellegű volt, ennek legszólóbb bizonyítéka a magyar kormánynak testületi részvétele az ünnepélyen. Négy miniszter s három államtitkár zarándokolt a költő kegyelet-helyére. Széli Kálmán miniszterelnök, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi, dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi, dr. Plósz Sándor igazságügyi miniszter; Széli Ignácz belügyi, dr. Zsilinszky Mihály vallás- és közokt. államtitkár. Itt volt még Vörösmarty Béla belügyminiszteri államtitkár, a megdicsőült költőnek fia, ki nővérével Széli Kálmánnéval, atyjának emlékét a gyermeki kegyelet érzelmei közt gondosan őrzi. A magyar kormány koszorút hozott magával, melyet dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter helyezett a költő szobrára. Hadd álljon itt a beszéd! Hadd hirdesse az ifjúságnak: hogyan érez a magyar nemzet kormánya Vörösmarty iránt s hogy ölt művészi formát a szív benső lelkesedése? Szavait a megdícsőültnek szelleméhez intézi. A magyar kormány is elhozta koszorúját, hogy fölemelt lélekkel áldozzon halhatatlan költői Géniuszodnak. Ki ne tudná, hogy költészeted csodás ereje a korszakos tett hatalmával nyúlt be nemzetünk történetébe? Ki ne tudná, hogy a mult dicsőségén keltett lelkesedéssel oltottál új életet, új reményt, új ideálokat e nemzetbe? Költészeted a nemzeti cselekedet hatásával búzdította alapvető munkára az újjászületési korszak nemzedékét, minden idők nemzedékét pedig az eszményiség örök szépségeivel boldogította. (Éljenzés.) Ragyogóvá, elbájolóvá, fenségesen erőteljessé tetted a nemzet legféltékenyebben őrzött kincsét: nyelvét; fölemelted, meggazdagítottad a magyar nép egész lelkét. (Helyeslés.) Ezért szentély nekünk a te költészeted, — hova napi küzdelmeink, viszálykodásaink, érdekharczaink küzdelméből menekülve, a magyar nemzet összeforrasztó, mindent kibékítő ideáljaiban egyesülünk. Költészeted varázsereje, mely a múlt dicsőségéből sarjadzik és a 3*