Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900

16 Mintha nem volna elég, hogy megrendítő szemrehányással szólott a nemzet nagy múltjáról, mint a nemzeti léleknek üdítő, erőtadó forrásáról szívtelenűl feledékeny korához. Ebben látja a költő nagyszerű hivatását, ebben tetőzik Vörösmartyé is. Zengje a költő a fenséges kultuszát, benne a legfenségesebbét, a honszerelmeét. Ezt csepegtesse a szívekbe, ez legyen a szív melengetője, virágtermő tavasza, gyümölcs érlelő nyara, s ha kell, a hazáért — az ősz, a halál aratása. Tovább zsibong lelkében az ősi dicsőség érzelmi világa s kicsap belőle újra meg újra lángoszlopokban, hogy hevítsen, gyújtson. Lelke ott mereng hosszan, tartósan a nagy múltakon, szeme ott könyez a szomorú romokon. Hajh! meri néz bár nyugotra borús szemmel, néz bár vissza keletre a magyar, — nem találja meg többé nagyjait, kik vészes zivatarok napjain feszült kebellel (Zrinyi), aczél karral állottak rést és víttak bajt az egyetlen hazáért. Nincsenek Zrínyiek, kiknek szivében mély volt és szent a gondolatok forrása, mert akkor a szent haza volt az örökké drága valóság a magyarnak, hol vannak az idők, melyekben a múltak dicső emlékei haláláldozatra is lelkesíték a magyart? — Hol az a kor, melyben a magyar, hogy eléje rajzolódott a múltak képe büszke álmaiban, a fegyverek szörnyű viadalai között, ha fáradott is, új erőt érzett karjaiban ? - A múltak sokszor dicső, sokszor szomorú betűkkel rótták történetünk lapjaira a fenséges valóságot: a szent haza volt örökké drága a magyarnak. És — a panasz idején? A béke ölelt minket, a kürtszó se ijesztett fel öléből; és lelkünk, mely balsorsa fölött egykoron diadalmasan állott s vadonná pusztúlásai között se hagyta vadúlni hazánkat, letörött. Ezt a diadalmas lelket keresi Vörösmartynk történetünkben s a szentelt áldozatokat. Hol a hű szorgalom S szent indulat, Emelni s védeni Országodat ? Helyt adni másnak is A jog terén S nem tűrni a jogot Bitor kezén ? De mindez még se baj, Ha lelked van, Ha lelked csábokért Nincs árúban ; Ha lelked ébren áll Jó s rossz napon, Világol és hevít Munkáidon. (Mi baj ?)