Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

- 49 — védő angyalától megfosztott egy gonosz kéz: csak a szivünk vert mély-halkan, mint a kincs-keresőé, kinek egy élet reménye, üdve, gyémántjaiban vala, miket tenger hullámai nyeltek el mindörökre. Egy év óta kezd kibontakozni fájdalmasan: mily megmérhetetlen a veszteség, mely nemzetünket érte a mi jóságos Királyasszonyunk szörnyű halálában. Oly magasan állott a női gyengédség és nagyság eszményképéül, mint a bérezi fok s oly közel hozzánk, mint édes anyai lélek szerető gyer­mekéhez. Büszke bámulattal tekintettünk fel hozzá, kinek feje köré női erények fontak glóriát és gyermeki bizalommal közeledtünk szerető nagy szivéhez, mert tudtuk, hogy 0 édes miénk s minket bezára jóságos szivébe. A kegyelet nemzetünk áldott emlékű Nagyasszonya, szerető édes anyja iránt hozott most ismét össze bennünket, kedves ifjak, hogy a vesztes sziv fájdalmas hódolatával adózzunk megszentelt emlékének; hogy belepil­lantsunk abba a felséges életbe, mely egész idején örömünkben és bána­tunkban a miénkkel összeforrott: örömünknek kútfeje levén, nemes szive együtt örvendett velünk; sajgó bánatunk visszarezgett nagy lelkében s az áldott szeretet balzsamos könyiiivel hegesztgeté vérző szivünk sebhelyeit. A Gondviselés áldásos öröme szállott jóságos lelkébe, mikor a szent korona hozzánk kapcsolta örökre: Gondviselés kegyelme őrködött felettünk, édes nemzetünkön, hogy Őt nekünk adta. Megjelenése közöttünk szelid hajnalhasadás volt szörnyű éjszakákra, nekünk eljegyzése delelő napidö, mely melegített, termékenyítőn éltetett. A nemzeti megváltás evangeliomának jóságos Angyaláúl jött közénk : hirdetvén a szeretet fenséges tanát, mely egyesít, felmagasztal; nagygyá, dicsövé teszen. A szeretet angyaláúl szállá közénk, hogy zaklatott szivünket megengesztelje s nyugasztaló békében ringasssa el, bölcsődalúl zengvén felettünk a szeretet győzelmes hatalmát. Reménykeltő csillagunk voltál, jóságos Királyasszonyunk, vészes, zivataros éjszakákon; ragyogó napunk, fenséges büszkeségünk a béke mívei között; óh, örök gyász! fájdalmas képe nem múló bánatunknak martir-életed borús alkonyán. Szivek összeforrasztója, n. é. k., nemcsak közös öröm heve: óh, a szenvedés oly győzhetetlen hatalom, mely a legnagyobb örömet is meggyőzi, így lett Ö édes mienk magas öröme hajnalán, édes boldogsága fakadásán, mikor mint arája egy hatalmas uralkodónak, ennek karján 1854. ápr. 24. Bécsben, az augusztinusok templomában, az Úr oltára elé lépett s a bécs' bíboros érsek az ég áldását könyörögte le az ifjú párra. Az ég áldása leszállott ifjú gyengéd szivébe és szerte áradott belőle édes nemzetünkre. A mi nagy erények beplántálódtak szelid, jóságos lelkébe az édes szülői háznál, tettekben nyilatkoznak meg. Egyszerűség, szivjóság, gyengéd gondosság, áldásos béke valának éltetői a szülői háznak, mely Erzsébet herczegnő ifjú szivében a nagy erények magvait hintegette áldásosán. Fiatal, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom