Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

- 49 — védő angyalától megfosztott egy gonosz kéz: csak a szivünk vert mély-halkan, mint a kincs-keresőé, kinek egy élet reménye, üdve, gyémántjaiban vala, miket tenger hullámai nyeltek el mindörökre. Egy év óta kezd kibontakozni fájdalmasan: mily megmérhetetlen a veszteség, mely nemzetünket érte a mi jóságos Királyasszonyunk szörnyű halálában. Oly magasan állott a női gyengédség és nagyság eszményképéül, mint a bérezi fok s oly közel hozzánk, mint édes anyai lélek szerető gyermekéhez. Büszke bámulattal tekintettünk fel hozzá, kinek feje köré női erények fontak glóriát és gyermeki bizalommal közeledtünk szerető nagy szivéhez, mert tudtuk, hogy 0 édes miénk s minket bezára jóságos szivébe. A kegyelet nemzetünk áldott emlékű Nagyasszonya, szerető édes anyja iránt hozott most ismét össze bennünket, kedves ifjak, hogy a vesztes sziv fájdalmas hódolatával adózzunk megszentelt emlékének; hogy belepillantsunk abba a felséges életbe, mely egész idején örömünkben és bánatunkban a miénkkel összeforrott: örömünknek kútfeje levén, nemes szive együtt örvendett velünk; sajgó bánatunk visszarezgett nagy lelkében s az áldott szeretet balzsamos könyiiivel hegesztgeté vérző szivünk sebhelyeit. A Gondviselés áldásos öröme szállott jóságos lelkébe, mikor a szent korona hozzánk kapcsolta örökre: Gondviselés kegyelme őrködött felettünk, édes nemzetünkön, hogy Őt nekünk adta. Megjelenése közöttünk szelid hajnalhasadás volt szörnyű éjszakákra, nekünk eljegyzése delelő napidö, mely melegített, termékenyítőn éltetett. A nemzeti megváltás evangeliomának jóságos Angyaláúl jött közénk : hirdetvén a szeretet fenséges tanát, mely egyesít, felmagasztal; nagygyá, dicsövé teszen. A szeretet angyaláúl szállá közénk, hogy zaklatott szivünket megengesztelje s nyugasztaló békében ringasssa el, bölcsődalúl zengvén felettünk a szeretet győzelmes hatalmát. Reménykeltő csillagunk voltál, jóságos Királyasszonyunk, vészes, zivataros éjszakákon; ragyogó napunk, fenséges büszkeségünk a béke mívei között; óh, örök gyász! fájdalmas képe nem múló bánatunknak martir-életed borús alkonyán. Szivek összeforrasztója, n. é. k., nemcsak közös öröm heve: óh, a szenvedés oly győzhetetlen hatalom, mely a legnagyobb örömet is meggyőzi, így lett Ö édes mienk magas öröme hajnalán, édes boldogsága fakadásán, mikor mint arája egy hatalmas uralkodónak, ennek karján 1854. ápr. 24. Bécsben, az augusztinusok templomában, az Úr oltára elé lépett s a bécs' bíboros érsek az ég áldását könyörögte le az ifjú párra. Az ég áldása leszállott ifjú gyengéd szivébe és szerte áradott belőle édes nemzetünkre. A mi nagy erények beplántálódtak szelid, jóságos lelkébe az édes szülői háznál, tettekben nyilatkoznak meg. Egyszerűség, szivjóság, gyengéd gondosság, áldásos béke valának éltetői a szülői háznak, mely Erzsébet herczegnő ifjú szivében a nagy erények magvait hintegette áldásosán. Fiatal, 4