Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 43 — VI. Az énektanítás az intézetben. Irta: dr. Vass Bertalan. I. jfiltalános elvek. Az ének hazai közoktatásunk mostoha gyermeke. Sajnálatos tény, mert az énektanításban sok képző s ethikai erő van. A régi szabályzat csak annyiban érinti, hogy éneket a tanári testület legalkalmasabb tagja taníthat. Az újabb rendeletek megengedik, hogy énekkörök létesüljenek, kívánatosnak jelzik, hogy az énektanítás lehetőleg az összes osztályokra s tanulókra kiterjedjen. Ujabban az ének tanítása képesítéshez van kötve. A legutolsó tanügyi reform, egyéb művészeti s gyakorlati ügyességek mellett, az éneket egészen figyelmen kívül hagyja. Az énektanításnak sem idejére, sem módszerére, eszközeire semminemű intézkedés nem történt. Ennek lehet tulajdonítani, hogy e téren a különböző intézetek közt alig van valami vonatkozás. A hagyomány az egyedüli alap, melyen mozognak. Az oktatás czéljául az látszik szolgálni, hogy az énekkarok iskolai ünnepeken pár számmal szerepeljenek. Egészen máskép áll a dolog pl. Németországban, hol az énekoktatás szakszerű kezelésben részesül. A berlini »graue Kloster* 20 heti órát fordít énektanításra. A Magyar Paedagogia korábbi számaiban két hatalmas és tartalmas értekezés jelent meg Harrach József és Major J. Gyula tollából, melyek az ének- és zeneoktatásnak nagyobb terjedelmet követelnek a középiskolai énekoktatás keretében.*) De ezek, az énektanári képesítés kötelezettségét leszámítva, semmi eredményre nem vezettek. Pedig ha tekintetbe veszszük, hogy az éneknek mérsékelt gyakorlása mily haszonnal jár egészségi s kedélynemesítő szempontból s érdekes voltánál fogva mily kevéssé fárasztja a növendék elméjét, kívánatosnak tűnik fel, hogy tanításának külső és belső terjedelmét növeljük. Az iskolai énekoktatásnak valódi értelme csak akkor lesz, ha az oly mértékben és szellemben történik, mint a Bawrteistcr-féle nagy pedagógiai s didaktikai munkában kifejtve van. Hogy mi ezt. a szinvonalat elérhessük, kétségtelenül szükségünk lesz szakszerűen képzett tanítókra. Nem említve, hogy a mi képesítési sza*) V. ö. Orsz. Középisk. Tanáregy. Közlöny, XXXIII. évf. 3. sz. 105—107. 1.