Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 124 atya; hogy mily remegve állasz meg tekintete előtt, ha hibáidért szigorú feddés alá von: vájjon nem érzed-e, mennyire kell tisztelned és félned a mennyei Atyát, ki téged alkotott, ki téged testi és szellemi javakkal áldott meg? S te, kit a Teremtő mindenható kegyelme vezérelt utaidon, tiszta önérzettel állasz meg Isten és szüleid előtt, mert érzed és tudod parányi voltodat s mert ép azért alázattal és engedelmességgel, borulsz le a Mindenható tekintete előtt. Tégedet nem ámít el a hiúság árnyéka, nem kap el a felfuvalkodottság szele, nem ragad magával a gögös elbizakodás; hanem boldog vagy, mert Istenben van bizalmad, mert reménységedet az Úrba helyezted. * Az istenfélelemmel, mint minden erkölcsi erénynek alapjával, szoros összefüggésben áll a második erény, a szívnek ártatlansága; az a gyermeteg érzelem, az az őszinte készség és hajlandóság, mely minden utógondolat, tépelődés vagy okoskodás nélkül óhajtja követni az Isten hívó szózatát. Ez nem enged helyt semmi olyan érzelemnek, mely megzavarná a Teremtő és a teremtmény között fennálló összhangot, hanem megteremti a mindenható Atya s a teremtett fiú között a tökéletes egyetértést. Az érzület e tisztaságát, a szívnek ez ártatlanságát, a gyermeteg gondolkodás e megszentelő erényét azért szükséges ápolni lelkünkben, mert az iskola — kisebb arányokban — az erkölcsi jónak és rossznak ugyanazon váltakozását tünteti föl, mint azt az életben tapasztalhatjuk. Látjuk ugyanazon erényeket és hibákat, ugyanazon reményeket és csalódásokat, észreveszszük ugyanazon hajlamokat és idegenkedéseket, még ugyanazon szenvedélyeket is, melyek az életben az embereket izgatják; s a figyelmes szemlélő már az ifjú korban felismeri a felmagasztaló erények vagy a mélyen lesújtó bűnök csiráit. * K. I.! Ha kerülöd a bűnök és szenvedélyek ösvényét s ha követed az erények tisztán világító fényét, megőrzöd az érzület tisztaságát, lelked ártatlanságát is. S ez téged kedvessé fog tenni Isten és emberek előtt.