Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 154 — az ország almája kereszttel és feszülettel, bal kezében pedig a királyi páleza, de a hatalomnak ezen jelei már a koporsó fenekén, a csontok között hevertek, minthogy minden idegek, a kéznek minden részei elszakadoztak. Baloldalon, majdnem egészen a vállánál feküdt a hüvely nélküli, egyenes, rövid kard, a mely hihetőleg a testnek sirba bocsátása alkalmával csúszott a vállakig fel. Ezt a rozsda már egészen ellepte. Lábain nagy sarkantyúk voltak, melyek közt lábszárcsontjai, — melyekről már a csizma is leporlott — fenmaradának. Mindez ékszerek ezüstből valók voltak — aranyozva, de fényöktől az idő megfosztotta őket, s a szabad levegőn egészen megfeketültek. Jobbkezén karperecz volt, ujján pedig nagy, köves s felül felnyitható aranygyűrű.® - A szokatlan látványra csak ugy tódult Székesfehérvár népe. Csoportosan ugráltak le a gödörbe, némelyek — különösen a nők — könnyes szemekkel imát rebegtek, az intelligensebb elem - papok, ügyvédek, tanárok, — gondolatokba merülve csodálta az egykor fényes életnek s földi dicsőségnek megdöbbentő holt képét; mások — ezek közt a tudósító Pauer is — találgatták, vájjon melyik királyunké lehet az ölesnél hosszabb csontváz ? Mindez ereklyék a magyar nemzeti múzeumba kerültek. A csontok pontos vizsgálata, melyből az elhaltak életkorát is meg lehetett állapítani, az ékszerek mükivitele (stylje) s egyéb körülmények egybevetése alapján a tudomány csatlakozott Pauer nézetéhez, ki nyomban a felfedezés után megállapította, hogy a talált két csontváz csakis III. Béla királyé és első nejéé, Anna (Ágnes) királynéé lehet. 1862. nyaráig a csontok és ékszerek a nemzeti múzeum régiségtárában közszemlére voltak kitéve; a mondott év júliusában Pálffy Móricz gróf, — hazánk szomorú emlékezetben lévő teljhatalmú helytartójának parancsára a csontokat ónkoporsóba tették s a szokásos egyházi beszentelés után a budai várban lévő Mátyás templom kriptájának egyik fülkéjében helyezték el, hogy alig tiz év mulva újból vándorútra keljenek azok. — 18/3-ban ugyanis a Mátyás templom, — ilyenekben nem gazdag e gyönyörű építészeti műemléke hazánknak, újjáépítés (restaurálás) alá kerülvén, a koporsót ki kellett venni, a mikor is aztán ideiglenesen a templom építési irodájába vitték. Onnét 1883-ban dr. Török Aurél egyetemi tanár tudományos megvizsgálás és mérések eszközölhetése szempontjából felsőbb engedélylyel — az embertani (antropologiai) intézetbe szállíttatta, mikor pedig a Mátyástemplom ujjá építését régi fényében befejezték, ugyan ezen érdemes tudósunk volt az, ki éveken keresztül élénk agitácziót fejtett ki a mellett, hogy e drága hamvak országos temetésben részesüljenek. A dicső elődei emlékezete iránt hálás kegyelettel viseltető apostoli királyunk felkarolta ez eszmét, s az országos temetés a mai napon megy végbe, hogy a drága maradványok végre hozzájuk illő — végső pihenőre jussanak. És midőn kegyeletes megemlékezésünk koszorúját kedves ifjak ! íme mi is letettük a sok viszontagságos hányattatáson átment ereklyéket rejtő