Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

91 — V. Az önképzőkör vezetésével a tanárkar Török Konstant tanárt bízta meg. Alakúié gyűlését a kör szept. 25. tartotta. Fájdalmas kegyeletnek avatódott megszentelt ünnepévé. A nagy martyr-halottnak, Erzsébet magyar királyné asszonyunknak feledhetetlenűl gyászos emlékén zokogott fel újra a fájó szív. E szinte áhítatos hangúlatban önként tűnt elé az önmunkálkodás nagy czélja. Elhagyottan Európa kicsiny szigetjén, testvértelenül: ha csakugyan az ifjúság a nemzeti boldog jövendöség letéteményese: százszorosan nehezedik a magyar ifjúság vállára a nagy kötelesség, hogy a népek élethalál harczában olykép fejleszsze ki Isten adományozta testi-lelki erejét, hogy benne biztosítva legyen a boldog jövő. E gondolatkörben hűvelyezgette a vezetö-tanár az ifjúság önképzésének messzevágó fontosságát. Az önképzés általános szempontjai kifejtetvén, a tisztviselők kijelölésére került a sor. A tisztviselöség a következőkép alakúit meg: Első alelnök; Kirisits József, másod alelnök és titkár: Rehberger Zoltán, VIII. o. tt.; főjegyző : Hesz Ágoston, VIII.-, helyettes főjegyző: Édes Jenő, VII. o. tt.: pénztáros: Zaáry Emil, VIII.-, ellenőr: Mezey János, VII.-, lapkezelö: Zavaros Aladár, VIII.-, aljegyzők: Fortvingler Sándor, Neuhauser Imre és Szüts Andor VI. o. tanúlók lettek. A körnek 88 tagja volt, 51 rendes és 37 pártoló tag; tartott pedig 18 gyűlést, bennök 2 díszgyűlést: okt. 6-án az aradi vértanúk emlékére ; megjelent rajta a tanárkar, élén Szenczy Győző intézeti igazgató, látogatásával tisztelte meg a kört ez alkalommal Ngs és főtiszt. Kalocsay Alán Székesfehérvár országgyűlési képviselője; — márczius 15-én a magyar szabadság nagy napjának évfordúlója megünneplésére. Jelen volt az egész ifjúság, Ngs Spitkó Lajos tank. kir. főigazgató úr, a város előkelő, nagyszámú közönsége s az egész tanárkar. Volt a körnek egy rendkívüli gyűlése is. Alkalomúl az a megható kitüntetés szolgált, melylyel ifj. dr. Lauschmann József ügyvéd kegyeletes emlékének megőrzését a veszteségében mélyen sújtott család az intézeti önképzőkörre bízta, — a megboldogúlt egykor lelkes tagja volt szintén a körnek — kétszáz forint alapítványt tévén le minden időre az intézetnél, hogy kamataiból a körnek a magyarnyelv- vagy a történelemben kiváló két tagja az évenkint szokásos márczius 15-iki díszgyűlésen könyvbeli jutalomban részesüljön.