Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 55 — atyai barátjok. Az egyéniség ez imponáló hatalma, a tekintélynek ez az elismerése előlege az előadás érdekességének. A tanuló természeténél fogva kíváncsi, tanulékony szívvel várja, fogadja az ily tanár szavait, fejtegetéseit. Ha ezek értelmesek, világosak s mellette a tanár egy-egy hangsúlyozással elárulja szíve melegét, hazaszeretetét, egy-egy találó jelzővel képzelete frisseségét, az erkölcsi eszme iránti vonzalmát, műérzékét, egy-egy mozdulattal akarata erejét: előadása nem lapul el, sőt vonzóvá lehet. Ezekben s hasonlókban keresi Baumeister az előadás hatásának titkát, nem a czélzatos hazafiaskodásban, moralizáló kitérésekben s hangzatos szónoklatban. Támogatja e felfogását a jezsuiták idézett házszabályából vett eme lapszéli megjegyzésével is: »Doctrinas morales e re natas immisceat professor, non multas tamen — Reflexiones hae ad moralia brevissimae sint, ne concio prodeat loco historiae.«*) A magyarázat külső alakja a szabad előadás. Ezt azonban nem úgy értjük, hogy a tanár egész forma szerint kidolgozott, vagy valamely forrásban készen talált s betanult leczkével álljon a tanulók elé. Hisz neki napjában több órát is kell adnia, melyek mindegyikére ilyképen nem készülhet elő. De nincs is rá szükség. Mi azt gondoljuk, a tanár megoldja a feladatát s eléri a czélját, ha előadásainak tárgyát, tervét, módját előre meghatározva magát az anyagot értelmes folyékonysággal közli tanítványaival. A tartalmat, melynek formába öntéséről eleve elmélkedett, a magyarázatban konstruálja. Természetes, hogy ez a munka szellemi erejének egész terjedelmét próbára teszi: az emlékezetet, logikát, forma- és stílérzéket, nyelvképességet. Sokat veszítene az előadás, ha ingadozó volna az adatokban, ha nem tartana helyes sorrendet, nem találná el az odavágó kifejezést, akadozna a nyelv. Másrészt a szellem erős elfoglaltsága háttérbe szoríthatná az előadás magasabb czéljait, mintegy öntudatosságát: a bevésést, érzelemkeltést. Hogy ezt a szabad, folyékony előadást, mely sem valamely betanult szövegnek felmondása, sem nem alaktalan rögtönzet, főkép fiatal tanártársainknak megkönnyítsük, ajánljuk azon eszközt, melyre forrástanulmányaink tettek figyelmessé bennünket s melynek sok hasznát vettük a gyakorlatban. A kezdő tanár készítsen magának egy füzetet valamely nem igen terjedelmes forrásmunkából, de ne hatból, csak egyből. S itt különösen alkalmas volna egy oly könyv, minőt fentebb a tanárjelöltek részére sürgettünk, vagy oly jegyzet, mit az egyetemen az egész terjedelmében előadott tárgyból maguknak készíthetnének. Ezen füzetben az imént kijelelt elvek szerint előadásainak vázlatát, főbb adatait állítsa össze s azt maga elé téve a szükség szerint alkalmazza. Tanácsos, ha a kellő alakú füzetnek csak egyik oldalára írja jegyzeteit, inert azokat később további tanulmányainak eredményeivel kell kiegészítenie. Ne tartson attól, hogy igy tekintélye veszít a tanulók *) Baumeister i. m. III. B. Erste Halfte, VIII. 24. 1.