Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898
44 — menyek szinkhronisztikai rendjét, a találmányok s vívmányok csoportosított képét mind össze lehetne állítani s alkalmas helyen szemléltetésre kitenni az iskolában. A tanuló ha sokszor látja, végre elsajátítja s könnyű szerrel sajátítja el. Mindezekhez járulhatnak a múzeumi látogatások, első helyen a fővárosi gyűjtemények megtekintése, aztán a helyi s környékbeli történeti emlékekkel való megismerkedés, a nagy történeti emléknapok megűlése. Jó volna, ha történeti múzeumok s egyéb gyűjtemények nem csak a fővárosban, hanem egyebütt is létesülnének. A vidéki múzeumokról nem rég egy igen okos czikket olvastunk valamely hírlapban Geöcze Sarolta tollából. Ugyanezt a gondolatot fejezte ki a közoktatásügyi miniszter is az idei budgetvitában, midőn így szólt: »Két irányú actiót indítottam meg. Először is a jelen társadalmat, különösen a vidékit, culturalis decentralisatiót czélzó elvemhez híven, minden rendelkezésre álló eszközzel felrázzuk. Felrázzuk, hogy a művészet iránt érdeklődjék, a művészeti érzéket ápolja. Erre vannak eszközök. Ilyen a vidéki művelődési góczpontokon művészeti központokat teremteni; egyesületek, kiállítások rendezése, vonzó felolvasások : mindezek oly dolgok, a melyek ezt a czélt előmozdítják A másik eszköz : képtárakat, iparművészeti, ethnographiai gyűjteményeket állítani fel a vidéken.**) Mennyire hasznos volna, ha ilyenek keletkeznének legalább a vidék jellemző termékeinek, emlékeinek összegyűjtésére ! S mily hasznos volna a történettanítás szempontjából is az iskolának s társadalomnak egyaránt, ha egyes intellektuális területek középpontján, középiskolák székhelyén községileg felállított képtárak keletkeznének! Nem Raphael, Tizian, Munkácsy, Canova eredeti müveinek beíogadására, hanem a nagy műremekek jó aczélmetszeteinek, gipszmintáinak, egyes fakszimiléknek kollektív bemutatására! Ily tárlatok egykép nevelnék a tanuló és a közönség műízlését s történeti érzékét. Szóval úgy a tankönyvírásban, mint a taneszközök alkalmazása körül reformot sürgetünk a középiskolai történettanításban. IV. Tanmódszer. Az iskolát egy veteményes kerttel lehet összehasonlítani s hasonlítják is össze igen sokszor. Mind a kettő életében vannak állandó és változó faktorok. Az elvetett mag termő ereje s a külső természeti behatások egyiknél, másiknál a képezendő anyag értelmi foka, aztán a család, társadalom, korszellem levegője. Ezekkel szemben csak keveset tehet a mesterség, művészet. De túl rajtok a tényezőknek hosszú sorozata következik még, *) ICözépisk. tanáregyes. Közlöny, XXXII. 28. sz. 530. 1,