Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 164 — lesztjük ki lelkében a vallásos hit nemesítő érzelmeit; itt keltjük életre keblében az igazért, szépért és jóért lángoló lelkesedést. így az iskola valóban az életre nevel. Mert felkölti a szunnyadó szellemi erőket s lerakja alap­ját azoknak az ismereteknek, melyek a magasabb tanulmányokra készítenek elő. Mindenekelett a kinyilatkoztatás világító fényénél elvezet a mennynek csarnokába, hol a Mindenható trónol, Ki e világot alkotá. Megtanít bennünket nevére, megtanít örök, változhatatlan tulajdonságaira; megismerteti velünk munkáját és mérhetlen al­kotásait . . . íme a mindenható Atya! Az O keze alkotta a világot, O hozott létre, az O jósága tart fenn, ápol és gondoz minket is Sz. Ifjú ! Legyen ezért Neki szívbeli hála és dicsőség!... Az iskola először is a midenható, örök és végtelen Isten eszméjét kelti fel a gyermeki lélekben. De a íelébredt emberi szellem itt nem állapodik meg, hanem folytatja a megismerés múnkáját, mikor szemlélődve körül­néz a természetben s mikor az égboltra irányozza az ifjú tekintetét. S ha az ifjú látja maga körül a csoda-szép természetet, ha szemügyre veszi az eget milliárd csillagaival: önkénytelenül is keresi és kutatja az égi testek pályáját, önkénytelenül is vizs­gálja a természetnek tárgyait és tüneményeit. Itt is segítségére jön az iskola. A haladó tudomány szárnyain felemelkedik az égi testek sphaerájába; majd a tudós mély gondolkozásival leszáll a földnek rejtett mélyébe. Ilyenkor föltárul előtte a természetnek titkos könyve; alakot ölt és megszólal a természetnek mindig állandó, változhatatlan törvénye. Megösmeri tehát az eget és földet. S ö, ki igy a csillag-világ és természet titkainak ismeretére jutott, lélekben ismét közelebb járul a világ Teremtőjéhez, Fen­tartójához és Gondviselőjéhez. Ily módon az ifjú nemcsak megismeri az eget és földet, hanem megtalálja az összhangot, mely a Teremtő és teremtmény, az Alkotó és müvei között létezik. — Úgy a mennyiség, mint a természettudományok közelebb hozzák az emberi értelmet a vég­telennek felfogásához, megértéséhez, megmagyarázásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom