Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 99 — nyújtja párt szövetségesül a mihamar bekövetkezett élethalálharczra; ez a világtörténetben páratlan, fönséges mozzanata 1848. márcz. 15-ének. 1848. márcz. 15. léptünk a szabad nemzetek sorába. Szabad lön a gondolat, mert felszabadúlt a sajtó a rendőri felügyelet alól. Szabad lön a magyar szegény-nép: nyugodtan hajthatta fáradt testét nyugalomra verítékes munkája után saját tűzhelyén, honnét nem űzhette el többé az önkény. Szabadon szállott imája a magyarok Istenéhez, hisz' törvény védte, oltalmazta egyenlőn érdeme szerint. Öröm könyük között ragadta meg régi ura kezét, melynek csak eddig súlyát érezhette. Megtörtént a szép, szent kézfogás a régi nemes és a régi jobbágy között: a szabad magyar hazának csak szabad magyar polgárai vannak innentúl. O, az a márczius 15-iki hajnalhasadás rózsás-derűs pírt lövelt szerte a magyar föld egén! Micsoda lángoló lelkesedéssel üdvözli e napot a nagy időknek lánglelkű dalnoka, Petőfi Sándor! >;Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, — úgymond Petőfi — légy hosszú életű e földön, clj addig, mig csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borúlj rá szemfödö gyanánt ... Élj boldogúl! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet fél-halál, de legyen mindig férfieröd a vészeken diadalmaskodni! Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek.* És megjelent nagynak, ragyogónak, tiszteltnek a világtól k. ifjak. Mert a mikor irigy ellenségeink reánk törtek, hogy fiatal szabadságunkat megsemmisítsék, az ifjú, az agg, a hű jegyes odament, a hol bőséges a halál aratása, harczok mezejére: és vívták a magyar szabadságnak fenséges harczait, hogy megbámúlta a világ. Ez Kossuth Lajosnak is örök dicsősége, hogy lelkesítésére egyszerre hatalmassá vált a nemzet. Hősök harczai voltak e nemzet tusái, kedves ifjak, magyar hősök harczai a legszentebb jogokért. S bár a túlnyomó erejű idegen szolga hadak megtörték a számban mérhetlenűl kisebb magyar sereget, de hősi tetteik dicsősége túl ragyog időn, enyészeten. »Mert ők a közjóért feláldozván életöket, k. ifjak, maguknak halhatatlan dicsőséget és a legszebb sirt szerezték, nemcsak a haza földön, hol nyugosznak, hanem mindenütt, a hol dicsöségök fenmarad, a melyet valahányszor beszéd vagy tett alkalma kínálkozik, örökké fognak emlegetni!« Thukydides. Előttünk pedig örökre ragyogó példakép fognak fenmaradni a hősi önfeláldozásban édes hazánkért. Fátyolt a dicsőséges küzdelem tragikus végére! Újra kezdtük 1867ben. Király és nemzet kibékültek. Ismét szabadok vagyunk. Fejlődtünk nagygyá, hatalmassá: a hősök kioinló drága vére megtermékenyült. SzabadT