Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 48 A kellő táplálkozás hiánya és a czélszerüen beosztott étkezési idő elmulasztása ép oly káros az ifjú testi szervezetére, mint a kimerítő munka. A physiologia a testi erők kimerülésénél két folyamatot vesz észre: egyik maguknak ezen erőknek elhasználása úgy az agyban, mint az izomzatban; másik — bomlási folyamatok által a testben felhalmozódott kóros elemek. Mindkettőt megakadályozza az egészséges friss vér áramlása s az erőtadó táplálék. De hiszen 5 órán át mesterségesen akarják visszatartani az ifjút az erőt adó táplálék és friss levegő élvezésétől. A tan- és egészségügy férfiai érezték, mily nagy terhet raknak az egyfolytában tanítással az ifjú vállaira s mily súlyos felelősséget vonnak magukra azon esetleges káros következmények miatt, melyek ebből származhatnak ; ép azért gondos tanulmány s alapos megfigyelés tárgyává tették a kérdést s a legapróbb részletekig körvonalozták a feltételeket, melyek alkalmazása mellett a tanitás délután mellőzhető. A kérdés az: mennyi szellemi munkát bir el az ifjú elme egyfolytában ; mert kétségtelen dolog, hogy ha munkaerőnk alább száll, munkánk értéke is kisebbedik. Legfőbb feladat volna tehát megvizsgálni minden egyes óra után mennyi az osztály ifjainak szellemi munkaképessége ? Csakhogy ez lehetetlen, először azért, mert a munkabírás csak individuális valami és nem általánosítható; másodszor azért, mert a hőemelkedésnek, a levegő súlyának mérésére vannak már physikai eszközeink; de olyan erőmérőt, mely a lélek munkaképességét akár általában, akár egyes időközökre képes volna megállapítani, még nem találtak föl. A segédtudományokhoz kellett tehát fordulni. A koponyatan, az agytan, az experimentális és physiologiai psychologia jöttek az iskolai egészségtan támogatására. Az agy, az emberi szellem akropolisa, az ifjú szellemi functióinak műhelye, a koponyában van; e szerint ennek köbtartalma vagy a mi egyre megy — az agyvelő súlya szolgálhatna a szellemi munkaképesség mértékéül. Nagy agyvelőt csak nagy-szellemű egyéneknél találtak. A felnőtt férfi agy velejének súlya átlag 1375 gram; de Byron agyveleje 2238 grmot, Cromwellé 2330 grmot nyomott. Gyakran előfordul az az eset, hogy az agyvelő súlya nem áll arányban a szellemi nagysággal, hogy az agyvelő súlya csekély, a szellemi képesség mégis kiváló; ilyenkor figyelembe kell venni az agyvelő alakulatát, tekervényeit. Az alsófoku állatoknál az agyvelőfelület sima, az embernél tekervényekkel bir. Az agyvelő tekervényeiben vannak a mozgásra és érzésre szolgáló legkülönfélébb góczok. Az ember agyvelejének van a legtöbb fő- és mellék-tekervénye; a harmadik homloktekervény (Broca-féle) — a tagolt beszéd centruma — az embernél van legtökéletesebben kifejlődve. Gambetta agyvelejének súlya az átlagon jóval