Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

46 számának szaporodásáról, a szellemi megterhelés által beállott kimerültségről, a gyermekeknél fellépő ideges betegségekről, étvágytalanságról stb r Méltán kiált föl Erismann: »A gyermek nem ritkán egészségének és legnevezetesebb szervei épségének árán vásárolja meg ismereteit.** Mert az iskolába járással elváltozások állanak be az agyvelő és idegrendszer tevékenységében. Zavarok a táplálkozásban, rendetlenség a vérforgásban ; egyes gyengébb szervezetű gyermekek elhalaványodnak, elsoványodnak, elvesztik korábbi vidámságukat, el az egészséges étvágyat, sokan fejfájásról panaszkodnak, némelyek betegesen izgatottak, ingerlékenyek, mások meg szomorúak. E beteges állapotoknak kifejlődése a tanulóknál az iskola viszonyai ból egészen könnyen érthető. Hiszen az iskola, ha a házi munkásságot is hozzászámítjuk, a tanulónak majdnem egész napját lefoglalja; s ezek a követelések a magasabb osztályokban a tanuló növekedő korával s a tudományos képzéshez csatolt kívánalmakkal folytonosan szaporodnak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy egyes gyermekek bizonyos testi és szellemi gyöngeségekkel vagy betegségekkel lépnek az iskolába vagy legalább ilyen bajok iránt örökölt hajlandóságot hoznak magokkal a szülői házból, s e kóros állapotok kifejlődésének aztán az iskola valóságos meleg-ágya lesz. S hány szegény szülő van, ki iskolába járó gyermekét nem tudja jól táplálni, kellőleg ruházni, a szükséges iskolaszerekkel ellátni? Ily esetben a szegény tanuló magára van hagyatva, megkettőzteti a fárasztó szellemi munkát s nemcsak maga tanul, hanem másokat is tanít, hogy czélt érjen, hogy iskoláit végezhesse. így korán oly bilincsekbe verjük az ifjút, melytől az ö természete visszariad. Mert az emberrel veleszületett mozgás-ösztön a gyermekben sokkal élénkebb, mint a felnőtben, s az iskola épen ezen hajlam fegyelmezésére fordít legnagyobb gondot. Kívánja, hogy ne mozogjon szüntelenül, hanem nyugodtan üljön; kívánja, hogy gondolatai ne barangoljanak szerteszét, hanem egy tárgyra irányuljanak. Követelhető-e aztán az, hogy a gyermek 5 órán keresztül nyugodtan üljön? Hiszen az állás, meg az ülés is, épen úgy mint a mozgás, izomtevékenység, s ha ez hosszan tart, az izmok kimerülnek, a törzs összeesik s a testtagok támasztó pontot keresnek, hogy megpihenhessenek. S ha a gyermek, jólehet kifáradt, még tovább kénytelen nyugodtan ülni, akkor túlfeszíti idegeit, izmait; a mi elgyengülést, ingerlékenységet, étvágytalanságot, emésztési zavarokat, hiányos verképződést, vérszegénységet, sápkórt stb. von maga után. A túlfeszített szellemi munka pedig főfájást, szédülést, szeszélyességet, álmatlanságot, zavart álmokat, egyszóval ideges bántalmakat von maga után. A kik az egyfolytában tanítást szorgalmazzák, nem veszik-e é.szre, hogy ők az iskolai túlterhelést mozdítják elő ? Vagy kétségbe vonható-e az •Népszerű egészségtan. 270. I. — 2. U. o.