Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 172 — Kedves Ifjak! Tizenhat év — két ifjú-nemzedék korszaka — tünt el azóta, hogy ez intézet falaitól búcsút vettem; tizenhat év mult el, hogy e szent falak között utolszor esett tekintetem az ifjúságra s utolszor öleltem keblemre azokat, kik lelkemhez oly közel állottak s utolszor fogtam kezet azokkal, kikkel együtt munkálkodtam az ifjúság tanítása és nevelésében.* S tizenhat év után most ismét itt vagyok. De öröm helyett szorongó bánatos érzés tölti el lelkemet. Nem azért, mert e tizenhat év alatt fejemre havat hintett a tél; nem azért, mert homlokomra barázdát szántott az idö s eltűntek a fiatalabb kor kápráztató képei. Óh! nem azért . . . Hanem azért, mert e helyen, hol most én állok, nem rég a halál angyala ülte diadalát.** Lehullott ez intézet dicsőségének koronája; megszűnt verni a nemesen érző szív, mely ez ifjúságért oly lángoló érzelemmel dobogott; porba hanyatlott a fenkölt homlok, mely egykor oly magasztos eszmék birtokosa volt. S most e helyen úgy érzem magamat, mint a vándor, ki hosszú bolyongás után visszatér házába s azt üresen találja. De hova tévedtem! . . . Hiszen én az ő javainak, drága kincseinek, nagy birtokának örököse vagyok. Hiszen itt látom magam körül önöket, szeretett Ifjak! kik egykor az ö vezetése alatt állottak; itt látom a tudós tanári kart, melynek lángoló érzelme lelkesítette, vezérlő eszméje irányította mindenkor ez ifjúságot. Tele van ez intézet mindazzal, mi az életnek büszkesége, a jövőnek reménye, a sikernek záloga, a győzelemnek föltétele, az örömnek forrása, sok áldásnak s az igazi boldogulásnak eszköze. Az enyészetet hirdeti minden, a mi földi s a mulandóság bélyegét viseli homlokán, a mi időben született. A természet, a népek s egyes emberek élete kétségbevonhatlan tények alapján változhatatlan igazságképen állapítja meg a tételt, hogy az enyészet uralkodik körülöttünk mindenen, nagyban és kicsinyben s hogy ennek hatalma alól ép oly kevéssé vonhatjuk ki magunkat, a mily kérlelhetetlenül alá vagyunk vetve a természet változhatatlan törvényének. A történelem világánál, beletekintünk rég elmúlt századok sötét korszakába. S ha egy követ vagy egy felásott síremléket találunk, mely eltűnt népek műveltségéről, fejedelmi házak nagyságáról tanúskodik; ha szemléljük az ó-kor keleti népeinek, az egyptomiak, asszírok, médok, perzsáknak történetét; ha a minden szépért, nemesért lelkesedő görög népnek eszményi * Szónok 1868-tól 1881-ig működött az intézet tanári karában. Ekkor a bajai főgymnasium igazgatásával bízatott meg; most ez intézet igazgatója. **Pallér Kelemen 1863-tól ez intézet tanára, 1886-tól igazgatója, elhunyt 1897. ápril hó 23-án. (L. a mult évi Értesítőt.)