Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

XXXI Csak azt akarjuk feltüntetni, hogy nehéz munkát végzett rögö pályáján, melyre erőt neki a kötelesség hív teljesítésének tudata adott s melyből jutalma sem volt egyéb, mint a közjó előmozdításából fakadó magasztos önérzet. Ezt a jutalmat, melyet nem a világ ad, hanem a rendezett lélek nyugalma biztosít, Müller bőven kiérdemelte tanári működése alatt pedagógiai jdességeivel. Tárgya egész terjedelmében otthon volt s meg tudta értetni annak fontosságát. A tanulónak semmi sem imponál jobban, mint az a biztosság, melylyel tanára előadásainak anyagát kezeli. Müller gyakorlati ember volt a tanítás terén. Tudta, mit és hogyan kell nyújtani. Ügyesen megválasztotta a mértéket; mert a tanításban nem az határoz, ki mennyi s milyen készlettel rendelkezik, hanem az az érzék, melylyel tanítványai felfogásához alkalmazza a tárgyat. Mi sem könnyebb, mint tudós színben feltűnni a tanulatlan ifjú előtt, de semmi sem nehezebb, mint játék gyanánt elsajátíttatni a szükségest. O arra törekedett, hogy tanítványai könynyü szerrel s kedvvel tanulják meg a kiszabott ismereteket. E törekvését állandóan siker koronázta. S annál nagyobb érdeme, mert a rajztanítás kötelező volta s a többi tárgygyal egyenlő rangja ujabb keltű a gimnáziumi oktatásban. Az ily tanulmánynyal szemben hajlandó felületességet, hanyagságot tanúsítani a fejletlenebb ifju. S ha még tanára sem tartozik annak a testületnek szorosabb kötelékébe, melynek a többi rendes tárgyakat ellátják tagjai, közel áll a veszély, hogy a gyengébb elme megtéved, lanyhábban veszi a dolgot, mint annak érdeme s a szabályok kötelező ereje megkívánja. Müller érvényt tudott szerezni magának és tantárgyának. Készültségén kivül segélyére volt czélja elérésében erélye s helyes Ítélőképessége.. A munkát, szorgalmat, tanuló ifjúhoz illő magaviseletet szigorúan megkövetelte. Nem kegyelmezett a tudatlannak, restnek, a kitüntetést csak helyén alkalmazta, felismerte a szerényebb ész jóakaratú törekvését, a tehetséges bűnös hanyagságát, élesen megkülönböztette a gyarlóságot a vétkes könnyelműségtől. Az ifjúság iránt tanúsított /iilső nwgaíaitása a jóizlés követelményeinek teljesen megfelelő volt. Tanári tekintélyének csorbítatlan