Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 57 — Fönnáll még az intézet kebelében az önképzőkör is, melynek alapját — mint elmondottam — 1861-ben vetették meg. Az 1866-iki Vörösmarty-ünnep óta számos alkalommal lépett a kör a nagyközönség elé is; egyrészt, hogy Ünnepeket rendezzen jótékony czélra, másrészt, hogy nagyjaink emlékének kegyelettel áldozzon. Szervezete azonban a viszonyok változtával átalakuláson ment keresztül. A hetvenes években ugyanis sok helyen elfajultak az önképzőkörök. A szabályok enyhesége következtében bizonyos rakonczátlanság kezdett bennök lábra kapni; az ifjak komoly munkálatok helyett szerelmes versekkel árasztották el a zsengetárakat s mivel a nagyzást, a téves ambicziót fejlesztették az ifjúságban, sok ellenségök támadt. Ezek az önképző-köröket a középiskolákban el akarták törülni Azonban tévedtek. Azt hitték hogy az intézményben van a hiba, pedig legtöbbször a szabályok enyhesége, vagy a hiányos vezetés volt az ok. Kétségtelenül bizonyítják ezt a székesfehérvári gimnázium önképzőkörének jegyzőkönyvei, mert, az emiitett káros szellemnek itt úgyszólván nyomát sem találni. Vannak ugyan évek, mikor talán sok is a vers: de a komoly munkásság is meg volt mindig és szép eredményeket hozott létre. Csak a szabályokon kellett egy kissé változtatni, melyek a vezető tanár személyét nagyon háttérbe szorították. A vezető tanár jogát kí kellett terjeszteni, a munkálkodást pedig közelebb hozni az iskolához. Igen, a székesfehérvári gimnázium önképző-körének az volt a czélja s most is az, hogy az ifjak az iskolában tanult ismereteket kiválóbb müvek fejtegetése által kibővítsék; magukat verses, de főleg prózai eredeti, vagy fordított dolgozatok által a fogalmazásban, a kifejezés helyes és szép módjában gyakorolják; végül, hogy versek vagy prózai müvek szavalása, bírálatok és szabad előadás által gondolataik szóbeli kifejezésében és művészi előadásában is oktatást nyerjenek, így kelti az önképző-kör az igazi, komoly önmunkásságot, mely az ifjú jövőjének legbiztosabb záloga. Ilyen jelenleg a székesfehérvári gimnázium belső élete, berendezése, fölszerelése; ilyen mederben folyik a tanítás és nevelés, mint nagy nemzeti feladat, csöndesen, zajtalanul, de biztosan. S most, hogy a nemzet fennállásának ezredik évfordulóját ünnepli, mi is részt akarunk venni az ünnepeken. Nyugodt öntudattal nézünk vissza a múltba, mely intézetünk mögött van: megtettük kötelességünkét; részt-