Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 48 — éves, de ép, erős aggastyán" lépett a szószékre s következő beszéd kíséretében adta át a gimnáziumot a közhasználatnak : „Mélyen tisztelt vendégközönség! A népek társadalmi jólléte s politikai nagysága csak a kultura karjain jelenhetik meg. Ha ezen tapasztalati igazságból kiindulva, a hazánkban ezen idők szerint észlelendő közmivelődési mozgalmakat figyelemre veszszük, lehetetlen, hogy hazafiúi lelkesedéssel ne higyjtink és ne bizzunk nemzetünk jövőjében. Valóban, ha magas korom határáról az általam átélt mozgalmas századot áttekintem, sőt ha történelmünk fáklyavilágánál Lajos és Mátyás nagy fejedelmeink tudományápoló századaira visszatérek és magát a keresztény kulturát megalapító első sz. királyunk korát számba veszem is, igazsággal vélem elmondhatni: hogy hazánk műveltségtörténeti évkönyveinek számára talán soha sűrűbb, soha emlékezetesebb adatok nem készültek, mint éppen korunkban. Siet népünk felhasználni a béke napjait, megnyitni anyagi és szellemi haladásának forrásait; javitani az idők által túlszárnyalt intézményeit; fölépiteni nemzeti jóléte és nagysága csarnokát. Időnket valóban a kulturális honalapítás, a tudományos „investitiók" korszakának jellemezhetni legtalálóbban. Tudományos és műegyetemeinktől le egész a kisdedovodákig vagy tanya iskolákig minden és mindenütt az alapitó nemzeti és magán áldozatokat s a haladás lélekemelő, epochalis eszményeit tárja előnkbe. Középtanodáink, az általános művelődés e nagyjelentésü műhelyei, talán legkiválóbb tárgyai és szinterei még az alakulandó tudományos mozgalmainknak. És ha ezek mégis évek hosszán át is csak halkan, csak lassú szellemi foglalkozásokkal küzdhetnek előre; ha belső szervezetük még e napig sem jutott el az óhajtott megállapodásra; ennek egyik, csak lassanként legyőzhető gátja kétségkívül abban állott és áll, hogy a magas intézőknek, tanügyünk vezérférfiainak eszméihez a méltó tér és eszközök hiányzottak és még mindig hiányzanak. E helyen is, a hol állunk, oly hajléka volt még kevéssel azelőtt a tudománynak, mely noha a „Sedes Palladi Doctae Sacra" nemes feliratot viselte homlokán, csakis a leforgott századok szerény követeléseinek felelhetett meg, azon időknek, midőn a középoktatás még korlátoltabb téren fért meg. Pár évtized óta pedig szűken sem fogadhatta többé kebelébe a középoktatásnak nagyban kiszélesedett köreit. Ezóta fölhalmozódott tudomány- és taneszközei, muzeuma, könyv- és természetrajztára, rajz és tornaeszközei s tanitása mind zsellérhelyiségekre voltak utasitva. Áldom a Gondviselést, mélyen tisztelt vendégközönség, hogy