Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 44 — tanáruk, Deák Sándor, emlékének szenteltek. Emlékbeszédet tartottak s többen saját költeményüket szavalták el, melyet Deák Sándor halála alkalmából irtak. Majd a „legnagyobb magyart" siratják meg. A gyászünnepen, melyet szerény körükben emlékének szentelnek, „keseredett szivvel érzik, hogy a magyarnak már alig van másteendője, mint elvesztett nagyságán s napról-napra fogyó támaszainak sirján hullatni keserű könyeit." 1863-tól fogva még nagyobb az élénkség az önképzőkörben. A lelkesedés épen nem csökkent, hanem inkább növekedett. Az irodalmi munkásság nagy része ugyan költemény, de nagy számmal találunk közöttük komoly értekezéseket, fordításokat, történelmi tanulmányokat, emlékbeszédeket stb. S most egyszerre merész tettre határozza el magát az önképzőkör: nyilvánosan akar szerepelni, a nagy közönség elé akar lépni. Eddigelé csak az intézet falai között vonult meg, mert a nyilvános fellépésnek nem kedveztek a viszonyok; de most már lehetett nyiltan szerepelni, mert az alkotmányos élet ébredezni kezdett. Egyrészt tehát Yörösmarty-ünnepet akarnak rendezni a megyeház nagytermében, másrészt az irodalmi zsengékből egy kötetet szándékoznak sajtó alá bocsátani. E két nagy esemény, — mert a székesfehérvári önképzőkör életében ez nagy esemény volt — foglalja el a kör idejét. A Yörösmarty-ünnepet 1866. máj. 7-ére tervezi. Az előkészületeket meg is kezdik, miután a tanári kar a legnagyobb örömmel elfogadja a tervet. Pályázatot hirdetnek egy alkalmi költeményre s egy alkalmi beszédre. A költemények közül Kupricz (Endrődi) Sándor „Vörösmarty szelleme" cz. költeménye lesz a nyertes, a beszédek közül pedig a Banekovics János beszéde. A szavalatra is többen vállalkoznak, igy Wekerle Sándor (A vén czigány), Purger (Az árvizi hajós), Kiss (A magyar költő), Jánosik (A jóslat), Szili (Az ember élete). Ily előkészületek között érkezik el a nagy nap, május 7-ike. A megyeház nagytermében tartják meg az ünnepet, oly nagy közönség előtt, hogy a nagyterem alig képes őket befogadni. A jegyzőkönyv fiatalos lelkesedéssel és elragadtatással ir arról a hatásról, a melyet a szavalatok s az énekkar által előadott dalok a közönségre gyakoroltak. Az emlékkönyv, mely az ifjak kiváló zsengéit foglalja magában az 1866/67-ik iskolai évről, csak 1867-ben jelenik meg. A zsengék