Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 37 — az T., II. és III. osztályban még csak egy tanár működnék. Egy tanárnak több alkalma nyílik tanítványai megismerésére s igy nevelési és tanítási tervét is könnyebben valósithatja. A IV. és V. osztályban kétkét tanár lenne ; az egyik, az osztályfőnök, tanitaná a vallástant s a nyelveket, a másik pedig a történelmet, mennyiségtant és a természettant; ez osztálylyal fejeződnék be a gimnázium. A három felső osztály (VI., VII. és VIII.) képezné a bölcsészeti tanfolyamot, a melyet teljesen a szakrendszer szerint kellene szervezni. így szeretné berendezni a fehérvári tanári kar a gimnáziumot. E szerint — mint mondja — megszűnnék a veszély, mely ezideig a gimnáziumból az egyetemre lépő ifjúra nem ritkán várakozott. Az egyes tárgyakra vonatkozólag pedig ilyenformán vélekednek: A hittanra hetenként két órát szánnak. A IV. osztályban a szertartást, az ötödikben pedig az egyháztörténelmet szeretnék taníttatni. A latin nyelvről igen érdekesen nyilatkoznak: „A latinnál, mint holt nyelvnél, a beszélni tudás mellékes kérdés; gyakran megtörténik, hogy valaki folyékonyan beszél idegen nyelvet, s talán jól is, de azt tudományosan még sem érti, annak classicitását még sem birja, abból más szellemi haszna nincs, mint a szóismeret; ennélfogva nem szükséges arra törekedni, hogy a tanulók latinul beszéljenek. Elegendő, ha képesek lesznek törvénykezési vagy történelmi okmányainkat kellő utánlátás által megérthetni s ha tán papi pályára lépnének is, a növeldékben a szomszéd művelt nyugoti tartományok szerint lehetne rendezkedni, hol is a papnöveldékben az egyháztörténelem, jog, erkölcs és lelkipásztorkodástan anyai nyelven adatnak elő; a szoros értelemben vett hittan vagy dogmatika tanításánál pedig latin a magyarral vegyesen használtathatnék. így a katli. egyház latin jellege sem szenvedne, mint példa e tekintetben olasz, franczia és a szomszéd német tartományok valóban művelt papsága." — Ezen okból a fehérvári tanári kar lejebb akarja szállitani a latin nyelv óráinak számát, ugy hogy a három alsó osztályban hat, a többiben pedig öt órája lenne a latin nyelvnek. A IV. osztályban kezdenék a latin remekírók fordítását; a nehezen érthető Livust, az V. osztályból a Vll-be lehetne áttenni. A görög nyelvre nézve azt véleményezik, hogy a IV. osztálytól kezdve lehetne tanítani heti 5 órában, mert ezen idő alatt könnyen elsajátíthatnak annyit, a mennyi az általános műveltség szempontjához szükséges. A magyar nyelv óráinak számát azonban minden osztályban föl kellene emelni egygyel, mert „egyedül az anyai nyelv alapos ismerete