Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 34 — újra épül, téli tornázó termet is készítenek, nyáron pedig ezóta az iskolának udvara szolgál tornázó helyül. Némi tekintetben figyelmezteti a várost kötelezettségére azon körülmény, hogy a tornatanár fizetéséhez jelenleg is 200 írttal járul évenkint. A még hiányzó 200 forintot a cziszterczi rend fizeti. Az emiitett tárgyakon kivid az ötvenes években tanították még a szépírást, a franozia, olasz és angol nyelvet, mint rendkívüli tárgyakat. Az erkölcsi állapot igazán mintaszerű volt. A havi jelentések az ifjúság magaviseletéről kedvező képet tüntetnek fel. Az ifjúság erényes, illedelmes, engedelmes s fegyelmi kihágás alig fordul elő. Egy jelentés ezt mondja az erkölcsi állapotról: „Az ifjúság erkölcsi állapota kitűnő. Még más vallásúak is járnak a szentmisére, ámbár erre soha föl nem szólittatnak; a hivő nép meg annyi, hogy vasárés ünnepnapokon nem férnek a padokba." De egyúttal hazafias is volt a nevelés, s erre ebben a szomorú korszakban különös szükség volt. Czakliogy vigyázniok kellett nagvon, mert sok volt az áruló, sok szem figyelte őket. Óvatosan jártak tehát el. Alkalmazkodtak a fennálló viszonyokhoz, az előirt tanrendszerhez, de a hol nemzeti érdekről volt szó, ott nem engedtek, s azért még sem tették feltűnővé a dolgot. E hazafias nevelésnek tulajdonitható, hogy Székesfehérvár, a melyben nagy német hitközség volt, megmagyarosittatott. Ez az örök érdeme marad a cziszterczi rendnek. Mivel azonban óvatosan jártak el, a kormány csak dicséri a székesfehérvári gimnáziumot, sőt mintául állitja fel. A jegyzőkönyvek mindig dicsérettel érkeznek vissza; a főigazgatók többször kifejezik megelégedéseket; sőt egy alkalommal Poche Adolf, udvari tanácsos és alhelytartói helyettes, midőn a megyefőnök és több tisztviselő társaságában meglátogatja a gimnáziumot, kimondja, hogy „a magas kormány országunk egyik legrendszeresebb tanodái egyikéül a helybeli gimnáziumot tartja." A székesfehérvári gimnázium hire az egész országban elterjedt. Tanítványainak száma minden szigorúsága mellett is évről-évre növekedett, ugy hogy még 1850-ben csak 152 volt a tanulók száma, 1861-ben már 302. A közönség nagy érdeklődéssel viseltetik az intézet iránt. Különösen nagy számban jelenik meg az évzáró ünnepeken, a melyeket nagy pompával tartanak meg. 1854. julius 31-én volt az első ünnepies „kieresztés" „a ház ebédlőjébe gyűlt ritka méltóságú és minden rangú,