Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

— 49 — részt külsőségekkel foglalkoznak: a félévi vizsgálatok rendezésével, a bizonyítványok, hivatalos iratok kiállításának módjával, s a gyakor­latokban is egyöntetűséget akarnak behozni. 1 A fehérvári gimnázium története is szomorú képet tár elénk e szomorú korszakban. A tanárok között sok a viszálykodás, több ízben van tanár­hiány, ugy hogy két osztályt kell egybecsapni; a tanárok elégedet­lenek, mert a sok Írásbeliséggel dolguk növekszik, de a tizetésöket nem javítják; a háborúk miatt az előadások többször megakadnak, mert az ifjak nagy része elmegy katonának; majd az iskolát kórház­nak foglalják le s az egyes osztályokat magánházakban kell elhelyezni, szóval mindenfelé csak elégedetlenség uralkodik. Az ujonan kinevezett igazgató, Spaits István, beteges ember, de ügyesség, tehetség és erély lakozik benne. Nagy szigorúsággal fog a fegyelem helyreállításához és fentar­tásálioz. A városi tanácscsal és tanári karral együtt közös tanácskoz­mányt tart, melyen a rend fentartása képezi a beszéd tárgyát. A városi tanácsot felkérik, segitse a tanári kart munkájában, hogy a tanulóknak korcsmákba, színházba, mulatóhelyekre való járását meg­akadályozza. Különösen nagy gondot fordítanak a szállásokra, hogy a tanulók csak tisztességes helyekre kerüljenek szállásra, hol vigyáz­nak rájok, s őket a tanulásban nem akadályozzák. E szigorúsága miatt fel is jelenti néhány, fehérvári polgár Spaitsot a helytartó-tanácsnak, hogy egy tanulót megbüntetett azért, mert egy magánházban rendezett mulatság alkalmával tánczolt; pedig azon a mulatságon ott volt Neichel Ferencz tanár is. Legtöbbet tett mégis Spaits a gimnázium épületének rendbe­hozására, szépítésére. Nagyon elhanyagolt állapotban lehetett, mikor Spaits az igaz­gatóságot átvette. Igaz, hogy évenként egyszer, a nagy vakáczióban javítgatnak rajta, de ez bizony alig lehetett egyébb a meszelésnél, legalább is ez következik a kiadások csekély voltából. Sőt még 1798-ban a helytartó-tanács ezt a meszelést is megtagadta, azt ál lit­ván, hogy elég három évben egyszer meszeltetni az iskolákat. Hozzájárult még az is, hogy bizony sziiken fértek el az iskolák az épületben, mert csak egyik felét használták s még loCa necessitatis sem voltak benne, a mi pedig egy tanintézetnél elkerülhetetlenül sziik­1 Lásd a függelékben a 9. sz. alatt. MT \ 4 (u, S7FGFÜ iI

Next

/
Oldalképek
Tartalom