Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894
— 49 — részt külsőségekkel foglalkoznak: a félévi vizsgálatok rendezésével, a bizonyítványok, hivatalos iratok kiállításának módjával, s a gyakorlatokban is egyöntetűséget akarnak behozni. 1 A fehérvári gimnázium története is szomorú képet tár elénk e szomorú korszakban. A tanárok között sok a viszálykodás, több ízben van tanárhiány, ugy hogy két osztályt kell egybecsapni; a tanárok elégedetlenek, mert a sok Írásbeliséggel dolguk növekszik, de a tizetésöket nem javítják; a háborúk miatt az előadások többször megakadnak, mert az ifjak nagy része elmegy katonának; majd az iskolát kórháznak foglalják le s az egyes osztályokat magánházakban kell elhelyezni, szóval mindenfelé csak elégedetlenség uralkodik. Az ujonan kinevezett igazgató, Spaits István, beteges ember, de ügyesség, tehetség és erély lakozik benne. Nagy szigorúsággal fog a fegyelem helyreállításához és fentartásálioz. A városi tanácscsal és tanári karral együtt közös tanácskozmányt tart, melyen a rend fentartása képezi a beszéd tárgyát. A városi tanácsot felkérik, segitse a tanári kart munkájában, hogy a tanulóknak korcsmákba, színházba, mulatóhelyekre való járását megakadályozza. Különösen nagy gondot fordítanak a szállásokra, hogy a tanulók csak tisztességes helyekre kerüljenek szállásra, hol vigyáznak rájok, s őket a tanulásban nem akadályozzák. E szigorúsága miatt fel is jelenti néhány, fehérvári polgár Spaitsot a helytartó-tanácsnak, hogy egy tanulót megbüntetett azért, mert egy magánházban rendezett mulatság alkalmával tánczolt; pedig azon a mulatságon ott volt Neichel Ferencz tanár is. Legtöbbet tett mégis Spaits a gimnázium épületének rendbehozására, szépítésére. Nagyon elhanyagolt állapotban lehetett, mikor Spaits az igazgatóságot átvette. Igaz, hogy évenként egyszer, a nagy vakáczióban javítgatnak rajta, de ez bizony alig lehetett egyébb a meszelésnél, legalább is ez következik a kiadások csekély voltából. Sőt még 1798-ban a helytartó-tanács ezt a meszelést is megtagadta, azt ál litván, hogy elég három évben egyszer meszeltetni az iskolákat. Hozzájárult még az is, hogy bizony sziiken fértek el az iskolák az épületben, mert csak egyik felét használták s még loCa necessitatis sem voltak benne, a mi pedig egy tanintézetnél elkerülhetetlenül sziik1 Lásd a függelékben a 9. sz. alatt. MT \ 4 (u, S7FGFÜ iI
