Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

— te — A vallásos nevelésre ugyan minden tanár gondot fordit, mégis a legfontosabb szerep jut e téren a hitoktatónak, a ki a tanulók vallásos életét vezeti, tanit, buzdit, felügyel s a tapasztaltakról az igazgatónak jelentést tesz. Az igazgató kiséretében meglátogatja a bitoktató a tanulókat szállásukon; a betegeket vigasztalja, a többinél pedig megvizsgálja, liogy mivel foglalkoznak. A fegyelem szigorú volt a Ratio educationis szellemének megfeleló'leg. Tilos volt a korcsmákba, mulatóhelyekre, szinházakba, tánczmulatságokba való járás, a korcsolyázás, a veszélyes helyeken való fürdés; a vár falain nem volt szabad játszani s a Sóstón csónakázni. Este 7 órakor minden tanulónak otthon kellett lennie szállásán s mivel többször meglátogatta a hitoktató és a direktor a tanulókat, nem is igen játszhatták ki e tilalmat. Az iskolában szigorú rendet kellett tartamok a tanulóknak. A tanár bejövetele eló'tt az úgynevezett curatorok vagy másutt patresfamiliae vigyáztak, a kik különben a tanárok szobáit is takarították, az iskolákat fűtötték és söpörték, reggel a kaput kinyitották, este becsukták s a kxdcsot a direktorhoz vitték, az egyes tanulókra kiszabott botbüntetéseket végrehajtották. Rendesen jobb viseletű és szegény tanulók voltak, a kiknek ezen teendők elvégzéseért bizonyos jutalom járt. A fegyelmi állapot, a mennyiben a jegyzőkönyvekből látható, nagyon jó volt. Alig fordul elő valami rendetlenség, egy-két lopás, a mit aztán szigorúan is büntetnek; nyilvánosan megveretik az illető tanuló s az iskolából eltávolittatik. A büntetések között nagy szerepet játszik a gyakorlat feladás. Mikor a többieknek majálisuk van, a mely 5—7 napra terjedő szünet volt, a rossz magaviseletű tanulók vagy otthon, vagy az iskolában feladványokat kapnak, a melyeket meg kell csinálniok. A szigorú fegyelmi szabályok mellett, a melyek tiltják a korcsolyázást, a fürdést, a színházba és a tánczmulatságokba járást, eléggé gondoskodtak a test képzéséről, az üdülésről is. A ráczvárosi kertet a pálosok kapták ugyan, de ép oly föltétel alatt, mint a jezsuiták, t. i. hogy a kert fáinak gyümölcsét ők élvezik a megmunkálás fejében, de a kert tulajdonképen a tanuló ifjúság játszóhelye, a hol szünetek alkalmával összegyűlnek szórakozni. Az ifjúságnak igy volt játszóhelye, a hol felüdülhetett, jó levegőt szíhatott és pedig úgyszólván bent a városban, e mellett pedig az a jó tulajdonsága is megvolt, hogy tanárai szemei előtt volt, a kik könnyen felügyelhettek, hogy az ifju3