Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

— 18 — megjelent az egész környék, igy pld. 1725-ben Nagy-Szombatban a környék mágnásai jelen voltak egy ilyen előadáson, a mely 7 óra hosszáig tartott. Legnagyobb gondot fordítottak azonban a jezsuiták a vallásos nevelésre, hisz tanrendszerüknek az a czélja, hogy vele a hitnek, az érzelmeknek s a gondolkodásnak egységére képeztessenek a növendékek. A vallásos nevelés fő tényezői a havonkénti gyónáson, a vallástanitáson, a mely hetenként csak egyszer tartatott, szombaton délután, a mindennapi istentiszteleten kiviil főképen azon vallásos társulatok voltak, a melyek az egyes intézetek keblében alakultak. Ilyenek voltak : Sodalitas agoniae, Sodalitas maior Beatae Mariae Virginis, Sodalitas minor B. M. V. stb. Ezek között a legfontosabb szerepet játszotta a congregatio vagy sodalitas Mariana. Ez egyesületet eredetileg Rómában alapitották a jezsuiták collegiumuk tanulói között s XIII. Gergely pápa 1584. dec. 5-diki bullájában nemcsak megerősítette, hanem egyúttal kiváltságokkal is ruházta fel, igy pld. a teljes bűnbocsánat hatalmát ruházta rá. Később azután a rómaihoz hasonlólag a jezsuitáknak majdnem minden intézetében megalakultak a Mária-congregatiók. Czéljuk volt az ifjúság között előmozdítani a Boldogságos Szűz tiszteletét, s vallásos, jámbor életre szoktatni őket, a havonkénti gyónás, szent elmélkedések, s az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása által. A vallásos lelkesedettség azután annyira ment az ilyen társulatokban, hogy a legszigorúbb asketikus életmódra törekedtek, testöket ostorozták, szúrós övet (cilicium) viseltek, az éjet nagyrészt ébren töltötték térden állva imádkozva, a hideg télen mezitláb jártak etc. A társulat egy jezsuita atya igazgatása alatt állott, de világi elnöknek rendesen valamely főrangú embert választottak. A tagok meghatározott időben gyűléseket tartottak, s a társulat vezetése az úgynevezett conciliunmak, egy szűkebb körű bizottságnak, jutott föladatul, a melynek tagjai a prorector, az assistensek, tanácsosok és titkár, szintén előkelő állású urak voltak. A társulat tagjai első sorban a diákok voltak, de lehettek mások is, ha magukat a szabályok megtartására kötelezték. Azt, hogy felvegyenek-e valakit a társulatba, szavazattal döntötték el, s a felvétel előtt bizonyos próbaidő volt (próba generális) és gyónást kellett végeznie az illetőnek.