Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

— 16 — A humanitás osztályának czélja a grammatikai tanulás bevégzése után előkészíteni a tanulókat az ékesszólásra. Ezt akarja elérni az egyes szerzők pld. Cicero beszédeinek magyarázatával, tárgyi ismeretek közlésével és a szónoklat szabályainak fejtegetésével. Olvassák Cicero könnyebb beszédeit, Livius, Caesar, Sallustius, Curtius müveit, Horatius ódáit, a szónoklat szabályait pedig Cyprianusból tanulják. A görögből ez osztályban a mondattant tanulják és könnyebb görög szöveget fordítanak. A középiskolát a rlxetorika osztályának két évi folyama fejezi be, melynek czélja a tanulókat kiképezni a teljes ékesszólásra. Az ékesszóláson pedig a Ratio Studiorum az ékesen írást, ékesen beszélést és a költői tehetség kifejlesztését érti. Itt is Cicero beszédeit olvassák, fejtegetik, magyarázzák és Aristoteles rhetorikáját tanulják. Ezenkivül némi tárgyi ismeretek szerzésére is törekedtek, részint a történelemből, részint egyes írókból. Gyakorlatul szolgál szónoki beszédek készítése, szónoki beszédek betanulása és előadása. A mi a módszert illeti, nagy gondot fordítottak az emlézésre, s később ebben túlzásba is estek ; erősen követelték az ismétléseket, mert azt tartották: repetitio est mater studiorum; kiválóan fontosnak tartották a szónoki tehetség kifejlesztésére a szavalatokat (declamationes), szónoki előadásokat, vitatkozásokat s nagyon törekedtek a tanulóban az ambicziót fölkelteni versenyzések (concertationes) által. Egy-egy nap négy órát tartottak, délelőtt kettőt, délután kettőt és a tárgyak beosztásában vigyáztak a változatosságra, egy-egy tárgygyal csak félóráig volt szabad foglalkozni, nehogy a gyermekek kimerüljenek és megunják az egyhangúságot. / Orák előtt a jeles tanulók közül kiválasztott decuriók kérdezték ki a rossz tanulókat a föladott leczkéből s jelentést tettek a tanárnak. A szüneteket kivéve, minden nap irtak a tanulók gyakorlatokat a melyeket a decuriók szedtek össze, s a tanár az iskolában javította csendesen, mialatt a tanulók készültek az irálygyakorlatokra. Az igyekezet, szorgalom, ambiczió fölkeltésére szolgáltak a concertatiók. Állandóan volt minden tanulónak vetélytársa (aemulus) a ki bármikor fölszólíthatta őt versenyzésre a föladott leczkéből. Nagyobb Iinnepiességekkel voltak összekötve az ismétlések alkalmával rendezni szokott nagy vagy tábori concertatiók. Ilyenkor az egész osztály két táborra oszlott s az elvégzett anyagból versenyre kelt egymással, kiki a neki körülbelül megfelelővel. A hibákat a jobb tanulók, az ágy-