Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 43 — Leángus. Elég, hallgass . . . ne homályosítsátok el ily gyászemlékezettel ezen örvendetes napnak ragyogó fényességét! Ezen atyai szemek nem nézhetnek ama ruhára; az a piros vér által s meg által járja a szivemet. Mintha most is látnám ártatlan magzatomat az istentelen hóhérok lábai alatt fetrengeni. Szemem előtt forog, miképpen nyújtja gyenge kezecskéit, hogyan szabódik és segítséget kér sírásával. Látom, micsoda hóhérmódon mészárolják kisded fejét, nyakát az ártatlan báránykának. Minthcus. (Nem titkolhatom tovább.

1) Leángus. Keserves halálának gyászpompája még most is . . . Minthcus. Atyám, ah szerelmes atyám! Ne keseregj, ime a te tiad! Leángus. Az én fiam? Mintheus. En vagyok a te édes fiad. A vén Alsingus életben megtartott engemet, azt vélvén, hogy Sinának királyát tartja meg azon ruhában. Ezen ne kételkedjél. Íme nézzed, ezen sebhelyek tanúbizonyságot tesznek. Édes szülöm, atyám vagy te nekem. Leángus (scenae incumbit). Ah tartsatok . . . El . . . á . . . julok. Ulánius. Oh egek! Lisingus. Eelséges isten! Sivénus. Ah barátom ! Íme atyámtól megfosztasz! Minthcus. De a királyi székre ily érdemes királyt emelek. Sivénus. Hadd nékem az én atyámat; tartsd te magadnak a királyi széket. Leángus. Én fiaim! Kedves magzatim! Szűnjetek meg! Elhanyatlott öregségem ily nagy örömet el nem viselhet. Kegyelmes Isten! ki a világ tengelyét forgatod és az emberi életnek határi szabsz, végezz már felölem: Fiamat visszanyertem, királyomat megtartottam, hazámat boldogítottam; már örömest meghalok. Nem őszült meg liiában fejem! Istennek, hazámnak éltem. Chorus: Duelto. Ki látta mását, Ki tudja párját? Ezen hűséguek, Vitcz erkölcsnek Példája nincs. Egy vitéz hite, Honja szerelme Egész országot Es birodalmat így boldogít. Vegyünk jó példát, Kövessük nyomát Ezen vitéznek, Hiv erkölcsének! Most tapsoljunk! Közli: Czapáry László. !) Magánbeszéd.