Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 33 — Lisingus. Gyerünk együtt. iJe mivel palástoljam? Szándékomat kimondjam? Nem tanácsos. Istenem! Mit feleljek? . . . Hát késik Sivénus? Bárcsak előjönne. TJlanius. Által elődbe kerülni. Lisingus. Tehát láttad te ötot? Ulanius. Láttam. Lisingus. Mit csinál? Ulanius. Szaladásra készül. Lisingus. Az istenért! valljon miért? Ulanius. Azon félt, hogy a te fájdalmad és tulajdon gyötrelme a világbeli ki ne végezze. Lisingus. Elment-e már? Ulanius. Nem tudom. Lisingus. Nem tudod? hát úgy... hitetlen! Távozzál szemem elöl; semmi hivség, egy szikra atyafiúi szeretet, egy pénzárú emberség nincsen benned. Ulanius. Bűntelen korpázod szegény fejemet. Ennyi szorongatás közt azt sem tudom fejemen állok-e, vagy lábomon. Egy pénz áru emberséget nem hagysz rajtam. Éretted magamról is elfeledkezem és ezzel köszönöd meg? Maradj magadnak, ha igy bánol velem. Lisingus. Ah nem úgy! Megbocsáss édes ecsém! Eszem hire nélkül jára nyelvem; magam sem tudám, mit mondék. Tovább is el ne hagyj; vigyázz, hogy Sivénust el ne szalaszszuk. Tekintsed gyász állapotomat, könyhullatásomon essék meg szived. Ulanius. Megcselekszem. Ue máskor igy ne hértelenkedjél, nyelvedet rövidebb pórázra fogd. 5. Kimenet. Leángus és Lisingus. Lisingus. Ha Sivénust elszalasztom, istenem! hova legyek? Keserves ügyömet, ki (Involat.) Leángus. Lisingus! Mindeddig szivemben tiszteltelek, becsültelek: mai nap nyilván mindenek láttára külső hóldulással, fejem hajtásával ezen roppant országban második személynek, fővezérnek esmérlek. Az sinai égnek ragyogó csillagi között fogsz ma tündökleni. A királyi méltósághoz legközelebb . . . Lisingus. Igen nagyra héjazsz, Leángusom! Bátor az ország kormányát kezedbe adta az Isten, de mindazáltal azt reád nem bizta, hogy a más< k akaratját sértegesd, s egyebek kedvét kényedre hódétsad. A szivet semminemű törvény nem kötheti. Amint nekem tetszett, és elintéztem dolgomat; azért más más csillagot keress az égnek világosítására. Isten hozzád! 6. Kimenet. Leángus, azután Sivénus. Leángus. Útra kellene hoznom Lisingust, igen tévelyeg; a mint látom még tudatlan a dologban. Nem, hadd legyen esüggőben. Minekelőtte Tatárországból elérkezzék a segétség, nem tanácsos dobra ütni. (Sorvns venit). Mit hoztál ? Adsza a levelet. Takarodjál. 3