Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 25 — ELSŐ VÉGEZÉS (FELVONÁS). 1. Kimenet (jelenet). Lisingus és Ulanius. Lisingus. (Két tatár katona levelet ád.) Ismerem atyám keze-vonását, szülőmnek, királyomnak pecsétjét alázatos csókkal illetem; kegyes parancsolatját végbe viszem. Ti azonban pihenjetek, hirem nélkül vissza ne térjetek! Ah segélj Isten! Ulanius. Szakaszd fel, hadd értsiik atyánk akaratját. Lisingus. Ah kedves ecsém! által látom, bétéve is tudom. Íme, a mitől mindenkor tartottam; költöznünk kell innét, kemény parancsolatot hozott ez a levél. Lássad immár, ha ugyan nem méltán rettegtem-e én, mihelyest az uj békesség hirét rebesgették ? Ulanius. Igaz; de egyszersmind az unalmas rabságnak is vége szakad; hazánkat, szülőnket ismét meglátjuk ; örökséged Tatárország, sok tartományokat magadévá tehetsz, főméltóság, királyi korona és palást egyetemben reád száll. Lisingus. Úgy van! de Sivénustől, kedves barátomtól vég Inicsút, kell vennem. Ulanius Nem illik, bátyám, véredhez az ilyen barátság. Tartsd rá magad : mi köze egy hitván jobbágynak ilyetén országlásra született-termett hertzeggel ? Lisingus. Ah, ne boszszonts, édes ecsém, ilyen szókkal! Más festékkel rajzolta le az én szivemben Sivénust az hiv szeretet. Bár méltó volnék tapasztalt hivségére, deli erkölcsire ! Tudod, mely ritka madár az igaz társ. Gyász fogságomban egyedül Sivénusra találtam, kire bátran bizhatnám magamat. Megreped a szívem, ha tőle el kell válnom. (Sedet.) Ulanius. Igen öszvesziirtétek a levet. En rám vigyázz, bátyám, és tanulj tőlem. íme szivemből kedvelem én Mintheust, de ő nem is tudja. Mostan talán örökre elszakadok tőle: kesereg a szivem és sóhajtok belsőképpen: mégsem sopánkodom ily asszony módra, nem istenkedem. Lisingus. Szerencsés lélek, a ki igy titkolhatja szeretetét! Bezzeg ha én is kivethetném eszemből Sivénust. . . Ah Isten ne adja! Távúi légyen tőlem! ha együtt nem élhetek, együtt halok vele. Ulanius. Minekelőtte nagyobbra áradjon keserűséged, lássad mit szól a levél: ki tudja; talán . . . Lisingus. Ah ne kinozz; egy vigasztalásom, hogy nem tudom. De mit tegyek? (Legere parat.) 2. Kimenet. Sivénus és az előbbiek. Sivénus. Mit hallokV Igaz-e, hogy egymástól el kell válnunk? Lisingus. Ihol a levél! Lássad atyám parancsolatát. Még bele sem mertem tekinteni. Olvasd. Akármit hozott fejemre, könnyebben esik, ha a te szádból érthetem. Sivénus. (Légit.) Fiam, békesség vagyon mindenfelől, híre sincs az ellenségnek; téged rendeltelek zálogául a békességnek. Sinai ország királya után második személy leszesz: uralkodni fogsz, a hol most rab vagy. Ezen titok tudva vagyon Leángusnál. Attól értekezzél. — Hatalmas Isten!