Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

_ 4 — Miután tehát a fény rezgő mozgásnak tekinthető, ugyanazon megfontolások, melyek általában a rezgő mozgásokra állanak, a fénytünemények magyarázatánál is felhasználhatók. A fénynél is következtethetünk tehát a fellépő interferencia-jelenségből, mely ekkor fényerősödés- vagy gyengülésben nyilvánul, és az útkülönbségböl, mely az interferáló fényrezgések között van, a hullámhosszúságra. Hogy a fény hullámhosszának mérése végezhető legyen, szükséges tehát mindenek előtt az interferencia-jelenségek előidézése, a mi oly terjedelemben, mint egyéb rezgő mozgásoknál pl.: a hangtüneményeknél nem eszközölhető. Mert hogy ezek a fénynél létre jöjjenek, kell, hogy az interferáló fényrezgések egy ugyanazon forrásból eredjenek; — azért az interferencia-jelenségek előidézésére oly optikai eszközöket kell használnunk, melyek egy ugyanazon fényforrásból tovaterjedő fénysugarakat különböző utakra térítsék, úgy hogy azok mintegy két külön fényforrásból eredetieknek legyenek tekinthetők; majd ismét egyesüljenek valamely ernyőn, vagy optikai szerkezetek közbetételével a szem recehártyáján. Ily szerkezetek alkalmazása mellett, az útkülönbség különfélesége szerint a fényrezgések intenzitásának, vagyis a fényerősség különböző változásai fognak mutatkozni. Az ily szerkezeteken azután a hullámhosszúság meghatározása úgy történik, hogy az útkülönbséget, mely az interferáló rezgések utjai között van, könnyen lemérhető mennyiségekkel fejezzük ki, s ezek meghatározása illetve lemérése utján, azt kiszámitjuk. Ismerve ezen kivül a két rezgés interferálása következtében létesült intenzitás-változást, a hullámhosszúság az előbbiek szerint azonnal nyerhető. Az ily mérésre tisztán elméletileg tekintve a dolgot alkalmas mindazon optikai eszköz, mely a fényinterferencia-jelenségek előidézésére szolgál, milyenek: a fényelhajlás, Fresnel-féle tükörnél és prizmánál, Newton-féle sziniivegnél, két polározó szerkezet közé helyezett kristály-lemezeknél stb. fellépők. A gyakorlatban azonban leginkább alkalmasak ezek közül: Newton szinüvege, Fresnel-féle tükör és prizma és az optikai rács. E tárgyalásnak czélja: 1) a főbb mérési módoknak elméleti tárgyalása és pedig oly lehetőleg egyszerű feltevések mellett, melyeknél a mérés legalkalmasabban végezhető; 2) felemlítése a személyesen végzett hullámhosszmérések lefolyása és eredményeinek; 3) végül meghatározása azon kapcsolatnak, mely a különböző rezgésszámoknak megfelelő fénybullámhosszuságok között fennáll, s melynek alapján ismerve egy közegre és egy bizonyos fénynemre nézve a hullámhosszúságot, minden egyéb más közegre és fénynemre a hullámhosszúságot kiszámíthatjuk.