Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 54 — vonatkozólag bizonyosnak látszik, mint irodalmának útvesztőjében tájékozódnak. S könnyebb a Shakspere-i költeményekről szólni, mint szerzőjökről. Az ellenmondások egész során kell átmennünk a különböző tanulmányokban. Még ha az ellenshakspere-í elmélet bebizonyítható nem lesz is, miként lehet kibékíteni a sok ellentétet! Shakspere létezett, nem létezett; előkelőszinész volt, rossz színész volt; eredeti tehetség és kompilátor; jellemes férfiú, kicsapongó egyén: az állitások, melyek mindegyikének vannak tekintélyes védelmezői. Mintha csak készakarva burkolnák életét és pályáját a bizonytalanság leplébe hogy hasonló legyen Homeroshoz, kiről szintén az egész világ mindent akar tudni és semmit sem tud. Mindebből az a legelvitázhatlanabb hogy a shakspere-i költemények maguk nemében a legnagyobb alkotások, miket a világ irodalom képes felmutatni. Semmi esetre sem uj vélemény, a mint a legkeresettebb hypothesisek s a legeredetibbnek látszó ötletek is müvek sokaságában feltalálhatók a nélkül, hogy a szerzők mindig megjelölnék, honnan kölcsönzik adataikat. Carlyle egész Európa összhangzó Ítéletére hivatkozva Shaksperet a világ legnagyobb költőjének mondja. ') Legalább a művek, melyek neve alatt szerepelnek, kivívták egész világ bámulatát. A szellem oly hatalma, a kifejezés akkora ereje van bennök, hogy szerzőjük méltán emelkedik prófétai magaslatra. A drámák az emberi lélek örökhű tükrei, s a szómüvészet halhatatlan példái. De mint Dante, nem csak a nagyban, a kicsinyben is nagy ő. A shakspere-i szonettekben ugyanaz az erő és mélység nyilatkozik, mint a drámákban. E kiviil felettök lebeg a titok fátyla, mint Shakspere élete és müvei felett. A titok e fátylát csak érintjük. Ki közelebbről kívánná tekinteni, vagy épen arra a hálátlan munkára vállalkozni, hogy a fátylat fellebbentem megkisérlené, az úgyis felkeresi a forrásokat, ha egybet nem, Halliwel, Haliam, Bodenstedt, Elze müveit, Greguss könyvét és Szász K. derék értekezését, mellyel a Kisfaludy-társaság, Evlapjainak III. kötetét tette értékessé. Hát még az általok idézett temérdek kútfő! Bármennyire könnyítené az elemzés munkáját a szonettek keletkezése, a tartalom célzata, sőt bármint volna szükséges a műveknek, nűnt lírai költeményeknek teljes megértésére szerzőjök és idealjok viszonyának ismerete, mind eddig kénytelenek vagyunk megelégedni a hozzávetésekkel. Rövidre szabva Shakspere már a XVI. sz. utolsó tizedében irta szonettjei jó részét melyeket összegyűjtve T. T. (Thorpe Tamás) adott, ki először, a cimJ) Carlyle, on Ilerues !>5. Lrmdou, Chapmann 1873.