Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

működésük hasznából a minket megillető részt lefoglaljuk. Az európai szellemközösségre csak ugy emelkedhetünk, ha áthat bennünket a nagy nemzetek eszmevilága. Ily foglalkozás a nemzeti szellem elfogulatlan bírálatára is vezet. Ha ismerjük a kör szélességét, melyben mozgunk, csak akkor Ítélhetjük meg a helyet, melyet benne elfoglalunk. S ha egy pillanatra megilletődéssel vesszük észre hátramaradásunkat, annál nagyobb erélylyel buzdulhatunk kötelességeink teljesítésére, hogy a szellemfejlődésben ne csak lépést tartsunk szomszédainkkal, hanem hozzájáruljunk a kor eszméinek diadalához. Sok jelesnek állított művet olvastam, melynek írója nagyon is szük völgyből látszott méregetni a környező csúcsokat. A legközelebbi csúcs, habár sem legszebb, sem legnagyobb nem volt, legmagasabbnak volt feltüntetve, mely eltakarta a hegyóriásokat. Mindenekelőtt a ténjdeg legmagasabb pontot kell kiszemelnünk, s e magaslat megmászására törekednünk. Az út fáradságos lesz. Sokszor kerülőket kell tennünk a rögös lejtőn, sokszor mesterségesen áthidalnunk a távoli pontokat az elmélet, a hypothesis vagy képzelet iveivel. Mitsem tesz, ha kerülő, fáradságos, vagy csinált uton jutottunk is fel, csak elérjük biztosan a hegyfokot, mely a láncolat ormai fölött uralkodik. A kilátás jutalmazó, és tanulságos leszen. Látjuk, hogy a völgy ürege homályba vész, az alulról bámult magaslatok eltörpülnek, látjuk az arányt, mely a láncolat csúcsai közt fenáll. A legközelebbi pontok még a magasban is legélesebben rajzolódnak szemeink előtt, míg a távoliak fölött csak sejtelmünk árnya rezg. Sokszor meg a legközelebbieket is elborítja szemeink előtt a köd fátyola. Ritkán találjuk el az alkalmat úgy, hogy az egész kép a derűs ég mosolyával álljon szemléletünk elé. Mindegy, ha a teljes képet nem láthatjuk is, az utat megtettük, a sikertelenség okai rajtunk kívül esnek. Majd gyakran felszállunk és sokan felemelkednek még a magasba, míg a látvány a magas nagyszerűségében megnyilatkozik előttünk. Nem chablonszerü bevezetés gyanánt bocsáttatnak ezek előre, hanem hogy jelezve legyen az irány, a cél, a módszer, mely jelen értekezés fonalát vezetni fogja. A szonett elemzését, fejlődését s főbb művelőinek jellemzését tűztem ki vizsgálatom tárgyául. Nem azért, mintha a legszükségesebb vagy legfontosabb thémának tartanám. A dráma elmélete, az epikai költészet világirodalmi jelensége, a lírai költemények nagyobb csoportja, vagy erősebb ága bizonnyal több anyagot nyújtana a szellem fejlődésének megértésére. E kérdések tán nagyobb liősök pályájához s az élet hatalmasabb problémáihoz