Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 41 — A Laura életében irt LXX. szonett csupa párhuzamosságokat tüntet fel. <D d a o o O B CD Ü Általános következtetés a 05 Részletes § S alkal- o Z inazás ;?3 pH Midőn Egyptom áruló fia Caesarnak hozta Pompejus fejét: Ez sírt — így mondja el a krónika — Hogy vidámságát észre ne vegyék. S hogy Hannibál sok karthagóija Balsorstól üldözötten vérezék : 0, amig másnak szállott sóhaja, Kaczajba rejté szíve mély sebét. így rejlik el a szívnek szenvedélye Ellenkező érzetnek köntösébe, S majd gyász sziníít, majd vidám színűt ölt S én is, ha nevetek és szól dalom: Teszem, mivel csak igy titkolhatom A végtelen kínt, a mely betölt. Propositio. Tétel. Példa. Conclusio. 1 Párhuzaf mos tétel. I

A példa követése. Radó ford. ti © o O Itt az elő- és utólag között mellérendeltség és pedig hasonlítás viszonya van (valamint — úgy). A négyesek gyönyörű ellentétet képeznek. A hármasok szintén párhuzamos gondolatokat fejeznek ki, s pedig hasonlat alakjában (valamint — úgy), de mellette oly viszonyt tüntetnek fel, mint az általános és különös. Az első hármas a praemissákból indukció utján megállapított igazság, a második hármas ez általános eredményből dedukció útján lehozott tétel. A Laura holtára irt LXXXVIII. szonettben Ámort szólítja segítségre, hogy méltó legyen éneke (I. négyes), okát és magyarázatát adja, hogy a költő gyenge Laura erényeinek magasztalására (2. négyes): e kérésének eredménye végül az lesz, hogy Ámor valóban minden erény birtokosának mondja az elköltözöttet (I. hármas), sőt evvel nem elégszik meg, hanem állítja, hogy Ádám óta mása nem volt s azért valamint ő könyezik, sirjon a költő is (2. hármas). A Malatesta dicsőítésére irt gyönyörű szonett gondolatmenete ez: Ifjú korod egykori virágai meghozták gyümölcseiket, melyeket reméltem (I. négyes). Azért feltettem, hogy költeménnyel teszlek halhatatlanná, mert a költői mű legmaradandóbb emlék (2. négyes). Avagy azt hiszed, hogy Caesar, Marcell, Paulus Africanus nevét az ülő és kalapács tartja fenn ? (I. hármas). Az anyag elenyészik, de a költői mii értéke örök s halhatatlanná teszi ünnepeltjét (2. hármas).