Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 13 e nyelv jobban el van terjedve s alkalmasabb a tudományos tárgyalásra.

1) A párisi egyetem első rangra emelkedik. Páris, mint egykor Róma, az egész világ lakói városának neveztetett el.

2) Benvenuto de Imola még a XIV. században is azon méltatlankodik, hogy az olasz előkelőség megveti saját nyelvét a francia nyelv, szokások és könyvek után kapkod. E képnek jobban megfelel a feltevés, hogy a szonett szülőfölde nem Olaszországban, hanem Provence-ban keresendő. Nehéz elhinnünk, hogy a X—XIII. századig terjedő időszakban az olasz nyújtson mintákat oly nemzetnek, mely őt nyelvében, szellemében és kultúrájában századokkal megelőzte, ellenkezőleg ez iparkodott elsajátítani, a mit a provence-i költészetben virágzót talált. S valóban Crescimbeni is e nézetben van, állítva, hogy Provence mintaképül szolgált a legkorábbi olasz költőknek, nem csak a mi a formát illeti, hanem a nyelvre és eszmékre nézve is.

3) A román költészet uj formái : a ballata. sestina, terza rima, canzone, serventesi, rondello, ritornell kezdetleges képletei mind feltalálhatók már a provence-i költőknél is. A szonett, mely e formáknak egyik legügyesebbje, alig hiányozhatott náluk. Igaz hogy cikornyásak, rögecsesek voltak még első alakjokban, a mily Ízléstelen kölcsönzésre még Dante és Petrarca is nyújtanak egy-egy példányt, de már mégis megvolt az alap, melyen a provence-i költészet hanyatlásával nyomába lépett olasz tovább haladhatott. Olaszországnak jutott feladatúi, hogy a franciáktól kapott tőkét gyarapítsa s kamatait egykor bőven visszaszolgáltassa. Az olasz később nagy tökélyre fejlesztett formáit a provence-iaktól vette által, melyekből azután saját nyelvéhez és szelleméhez idomítva, a nehézkességtől és cikornyától megtisztítva mintákat állított a többi nemzetek elé. Tomlinson

4) a szonettről írt jeles könyvében az ellenérvelők legerősebbjét is felhozza. Trucchi ugyanis azt állítja, hogy nem csak az olaszok nem kölcsönöztek a provence-i troubadouroktól, hanem épen ezek vették át az olasz formákat. Erősíti, hogy azon időben, mikor a provence-iak írni kezdtek, az olasz nyelv már teljesen ki volt fejlődve. Hivatkozik a vatikáni könyvtár egy kéziratára (Codex ') Bracliet, i. m. 39. és köv. lap. s La Francé litteraire, par L. Harrig et G. F. Burguy, 1865. 29. 1. 2) Haliam, i. m. I. K. 15. 1. 3) L'istoria della volgar poesia, da Coescimbeui, Venezia, 1731. V. ö. Bartoli: Storia della lett. italiana, II. k. 1—2. cap. 4) The sonnet, by Ch. Tonilinson, London 1874. 18. és köv. L