Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 28 — állapít meg. Szilágyi Mihály sorsáról (M. E. II. 169—173. lapok) Bonfin szerint

1 ir. II. Ulászlóról Pálma 2 és Timon Sámuel

3 után igen sok kihagyással szól; Istvánfival szemközt pedig azt vitatja, hogy Bakacs Tamás nem volt alacsony származású. (M. E. II. 203. I.) — II. Lajos, Zápolya János és I. Ferdinánd történetét Pálma nyomán rövidítve adja elő.

4 Lássuk csak, miként követi forrását. Pálmánál Budavárnak Soliman által történt elfoglalásáról ezeket olvassuk: „Sic dum hilariter epulantur Proceres: praetoriani Turcae ad id iam ante instructi, quasi videndae arcis causa, per Sabhathinam, quae nunc Viennensis audit, portám sensim nullo ordine, lentoque passu ingrediuntur, vicosque oberrant otiosi: alii velut iam curiositati suae satisfactum esset, ut excubias deluderent, egrediuntur: alii sed plures semper arcem subeunt, nemine maleficium ominante. Sic dum ultro citroque commeando compleres iam cohortes in arce essent, subito Sabbathinain portám forumque occupant, nec mora: per militum praetorianorum praefectum promulgatum, qui salvi esse velent, arma consignarent." (Franc. Car. I'alma: „Notitia Rerum Hung." Pars III. pag. 64.) Ugyanezt Szekér a következőkép adja elő: „azonban még ezek (a gyermek Zsigmonddal Soliman táborába érkezett magyar urak) vendégeskednek, török kézre került Budavára, mert sokan a janicsárok összecsoportozván, mintha csak nézni akarnák a várat, a Bécsikapun keresztül, mely akkor Szombati-kapunak neveztetett, mintegy henyélve besétáltak és mindenfelől nézegetik az ékes palotákat és hogy könnyebben csalt vethessenek, némelyek még ki is mennek a várból: midőn már szinte tizezeren volnának belől a bástyákon, hirtelen parancsolatot adnak, hogy a kik életeket meg akarnák tartani, tennék le a fegyvert: ellent nem állhatván a várbeliek engedelmeskedtek." (Magy. Er. II. 238. 1.) Ez elbeszélésben látjuk, hogy Szekér szabadon, de nyomról nyomra Pálmát követi. Míg Maximilián és Rudolf történetében főforrása Pálmának azonos tárgyú pontjai, II. Mátyásnál pedig Kazy Ferencz: „História Regni Hungáriáé" czímű művének II. Mátyásról szóló lapjai, addig II. Ferdinánd, III. Ferdinánd és I. Leopold alatt történtek leírásában a főforrásul szolgáló Pálma mellett Kazy Ferencz fentebbi művét is igénybe vette.

5 I. József és III. Ká1 Boniinii: Rer. Hung. Dec. III. Lib. X. 2 Palma: Notitia. Pars II. pag. 390—456. 3 Timon: Epitome. pag. 92—112. (A Dobse elnevezés a 112. lapról.) 4 Itt Forgách Ferencz fontos forrásművét a „Rerum Hungaricaruni Commentarii"-t (Posonii et Cassoviae, 1788.) is igénybe veszi. 5 Francisci Kazy: „História Regni Hungáriáé ab a. 1601 — 1681.