Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

- 21 most is fentálló töredékfalait mind gyermekkoromban, mind azután történt utazásimban magam is sokszor bámulva csodáltam." (II. 26.1.) Az események elbeszélésébe sokszor saját reflexióit is belevegyíti; pl. „Lám hogy a régi magyar asszonyságokban is voltak oly nevezetes erkölcsszeretők, a kiknek halhatatlan cselekedete unokáiknak örökös példája lehet!'- (1. 59. 1.) — Midőn elmondja, hogy Margit IV. Béla leánya mennyire ragaszkodott a kolostori élethez, elbeszélését így fejezi be: „No ugyan szerette az apácza klastromot!" (I. 313. 1.) Tudumus avar fejedelem megkeresztelkedett, de „hazájába visszatérvén az előbbeni pogány rendtartását ismét felvette." Erről nyomban ezt mondja: „Kár volt szegényre vesztegetni a szent olajat." (I. 79. 1.) Ezek után áttérek azon kérdésre, hogy .Székéi- történelmi műve megírásában az előtte levő források közül melyiket hol és hogyan vette igénybe. A magyarokról azt állítja, hogy Jafettől eredtek. Majd a liunnokról szólva, elbeszélésében Deguines 1 franczia iró nyomán haladó Pray Györgyöt követi. Deguines ugyanis a magyarok eredetét „a Sina-beliek írásaiban, melyek a párisi királyi könyvtartó-házban kezébe akadtak, szerencsésen feltalálta." (Magy. Er. I. 15. 1.) Szekér Pray nyomán a hunnokat elődeinknek tartja ugyan, mégis határozottan megkülönbözteti őket mind az avaroktól, mind pedig a magyaroktól. Jornandes után Orosius azon véleményét, hogy a magyarok Meotis tava vidékéről a gonosz lelkektől származtak volna, a történetet egyébként mondával szívesen vegyítő Kéza Simonnal együtt elveti. A biztos alapon álló és mindig tárgyilagos Pray Györgygyei együtt elveti lvézának, illetőleg Thuróczinak azon állítását, hogy a hunnok és magyarok Nemród óriás két fiától Hunortól és Mogortől származtak volna, mert Nemród nem Jáfet, hanem Kám nemzetségéből eredett.

2 A magyarokat pedig minden szityai népekkel együtt Jáfet nemzetségei között kell keresnünk, a kik a nyelvek összezavarása után Senaar 3 mezejéről lassanként 1 Deguines müvének czime a következő: „Histoire Generale des Huns, des Túros, des Mogols, et des autres Tartares occidentaux, avant et depuis E. 0. jusqu' a présent ouvrage tiré des Livres Chinois, et des Manuscrits Orientaux de la Bibliothéque du Eoi par M. Degvignes de 1' Académie Boyale des Inscriptions et belles lettres, Censeur Eoyal, Interpréte du Eoi pour les langues Orientales, et membre de la Société Boyale de Londres." Páris, 1755—58. 2 „Hunnos a Nemrodo exortos, inter errores reponendum est, quando miro omnium consensa Hunnos Scytliicam gentem esse, Scythas autem a Japheto, Nemrodum contra a Clius Chami filio prodiisse constat." 3 „Hunni sine dubio colonia eorum sünt, qui post linquarum confusionem campum Senaar deseruere." Pray György: Annales Vet. Hmm. pag. 8.