Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

Szekér a történeti tények elmondása közben megnevezett forrásokoi kívül — saját vallomása szerint — még a következő forrásokat használta Béla király névtelen Íródeákja, Belius Károly, Bonifinius Antal, Cornide Dániel, Desericins József, Dogonics A., Forgách Fer., Horányi Elek, Istvánt Miklós, Kaprinai István, Katona István, Kázi Fer., Kéza S., Kerchelicli A. Pálma Károly, Péteríi K., Pray György, Severini János, Salagi István, Timoi Sámuel és Turóczi János művét. Ezen forrásokból leginkább nemzetünk ere (letérői szóló adatokat merítette „és a mit unalmas olvasással sok könyvekbei kellene nyomozni, itt a mennyire lehetett, rövid, de értelmes leírással" előadta Művét nem tudósok vagy gazdagok, hanem azok számára irta, a kii a fentebbi forrásokat nagyrészt latin nyelvök miatt nem értik, vagy drága ságuk miatt azokat meg nem szerezhetik. A szeretett anyanyelv előmozdításái kívül második oka az volt, hogy „az asszonyi-rend más erkölcs pazarló kön}vek helyett ilyetén elmetápláló és okosságot élesítő dolgok olvasásában' tölthesse unalmas óráit. . Szekér az egész munkát két könyvre, mindenik könyvet négy-négy szakaszra, az egyes szakaszokat pedig paragraplmsokra osztja; a paragraphusok fölé oda jegyzi a tartalmat is. „Ugyanazt az egyenletes rendszert találjuk tehát nála, melyet már Székely István alkalmazott, elég egyhangúan, Heltay Gáspár pedig már szellemesebben." (Fleger Sándor: „A magyar történetírás története." Ford. Szinynyei. Olcsó könyvtár. 169.1.) Az első könyv első szakaszában szól a magyar nemzet eredetéről, a hunnusok emlékezetéről a régi írásokban, fejedelmeikről, kik a következők voltak: Teumán, Meteus, Laochám, Kiuntching, Ichisiens, Ougoei, Ousuli, Kiulicho, Tciethie, Holoko, Hoyenti, Hiuli, Vojenkiuti, Honházi, Fotchulojoti, Sobiajoti, Tolieajoti és Outchoulieoujoti. Ezután szól a liunnoknak Kr. sz. után Hienle, Juus és Punuh alatt történt eseteiről. Kr. u. 49-ben a hunnok két részre szakadtak: északi és déli nemzetségre. Az északi Kr. u. 92-ben elpusztult, illetőleg fejedelmét veszítve a Hyrkanomi tengerhez nyomult, Itt voltak Kr. u. 318-ik évig. Ekkor a topái tatároktól Volga vize mellé szoríttattak. Itt laktak 56 évig, mely idő alatt Európába való költözésükről tanácskoztak. AII. szakaszban elmondja, hogy Balambér vezérlete alatt (374. Kr. u.) a hunnok Európába jöttek és 377-ben Pannoniában letelepedtek. Balambér után Karaton, Uldin, Bendekutz és utoljára Attila uralkodott. Attila halála után, belső viszálykodások miatt a hun birodalom 469-ben megszűnt, A III. szakaszban elmondja az avaroknak Európába jövetelét; hogy Pannoniát elfoglalják, rövid idő alatt nagy birodalmat alkotnak és hogy birodalmuk miként dőlt meg.