Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

7 oly nagy mértékben az alak megnyerő kellemét s gyöngédségét, a szín és illat azon varázsával, mely a szivet s lelket az eszményi felé vonzza. Egy égöv szépe sem mérkőzhetik vele elsőbbség dolgában; egy virágot sem magasztalt a költészet annyiszor s oly nagy időkön át, mint a rózsát, a virágok e királynőjét (igy nevezte őt először Anakreon a görög költő) s a szerelem e képviselőjét a növényvilágban, mely már a messze keleten diszíté az emberiség bölcsőjét, a mint még most is, egyéb testvérei között, legfőbb ékessége a földnek. Achilles Tatius igy ir felőle: „Ha Zeus a virágoknak királynőt akart volna adni, akkor erre bizonyára, egyedül a rózsát tartotta volna érdemesnek. 0 a föld ékessége, a növényvilág büszkesége, a virágok koronája, a mezők bíbora, a szép képmása. 0 Venus szolgálatában tele van szerelemmel; illatozó levelekkel pompázik, himbálózik a lenge lombon s örvend a mosolygó zephyrnek. Igy dalol a leány, kinek ajkán is maguk a rózsák üték fel tanyájukat." A rózsa legrégibb múltja, irott emlékek s mondák alapján. Ha megkérdezzük a rózsát: mióta dísze bolygónknak, akkor ő évezredek rejtélyes számát súgja felénk! Földünk kérgének azon lapjai, melyek erről adnának felvilágosítást, még nem tárultak fel. A másodkori földképletekben, tehát az ember megjelenését megelőző földtani korszakban, még eddig a rózsának semmi nyomára sem akadtak. A harmadkori képleteknek, különösen Ázsiára s Afrikára vonatkozó adatai nyomán — melyek e tekintetből a legfontosabbak — az eddig fölötte hiányos kutatások és ismeretek miatt csak annyit mondhatni határozottan, hogy a rózsa az emberrel egy időben jelent meg a földön, ki nem zárva azért az ellenkezőnek lehetőségét sőt valószínűségét sem. Nagyobb határozottsággal szólhatni már a rózsa őshazájáról. A rózsa szülőhelye Közép-Ázsia. Innét keletfelé elterjedt Indiában és Chinában, sőt az északi szoroson át — valószínűen — Észak-Amerikában is, nyugat felé Európa hosszában s Afrikában a Sahara sivatagig terjeszkedett, de mindig csak az északi félgömbön. Ázsia tehát a világ első rózsáskertje. Az Altai hegység, Kashmir, Peschawer, Hindukusch, Perzsia, Farsistan — különösen Schiras — Kurdistan fönnsikja, a Kaspi tenger partvidéke, Demavend, a Taurus északi része s a Kaukázus, különösen a vadrózsafajták tekintetéből, a világnak legbujább rózsáskertjei. Az említett vidékek egyikén az Altai környékéről való a legrégibb irott, illetőleg vésett emlék, mely a rózsára vonatkozik. 1 770-ben Müller tudós szibériai kutatásai közben a Tsud-sirokban, melyek időszámításunknál mintegy 5000 évvel idősebbek, egyéb fémeszközök közt ezüstpénzekreis akadt, melyeken kinyílt rózsa látható. A legközelebbi nyom a Zend népnek Kr. után a 7. században lemásolt, de Kr. előtt a 6. századból eredő vallásos tartalmú Bundehesch-ében található fel, hol már mint általánosan ismert virág említtetik