Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

66 hozta be Chinából. 1789-ben került be a bengáliai rózsa néven a sötétpíros és a halvány vagy közönséges hónaposrózsa (R. semperflorens Curt; és R. indica L.) Az elsőt Ker hozta Cantonból (China) a London mellett fekvő kewi királyi kertbe, az utóbbi Indiából tulajdonképen 1802-böl lett ismeretessé. A R. multiflora Thunb. 1804-ben Chinából Sir George Stanton útján terjedt el Angliában. A fehér R. Banksiae R. Browar 1807-ben, a sárga pedig 1827-ben jutott Indiából Európába. A picziny s csinos R. Lawranceana Sweet, (a R. indica válfaja, Liliputrose) valószinüleg Chinából vagy Calcuttából került hozzánk 1810-ben. Ugyanezen évben lett először Angliában és Malmaisonban ismeretes a Thearózsa (R. Uhea, a R. indica egy változata), melyet 1824-ben Calcuttából a sárga thearózsa követett. 1814-ben Noisette rózsatenyésztö, fivérétől Fülöptől Charlestownból (Amerika) a bengáliai és moschusrózsa egy korcsát kapta; ez volt a „Belle-Noisette." Ugyanaz 1820-ban a Bourbon szigetről kapott rózsamagvakat. Ezekből fejlődött a később sok, szép változat törzsalakja az „UeBourbon." A R. rubifolia Brown 1830-ban E.-Amerikából, a kislevelü R. microphylla Roxb. pedig 1835-ben a Himalajából kerültek Európába. A gyönyörű sárga rózsát a „Persian Jellowt" Olivier találta Hamedan és Ispahan közt Nemesítés által mesterséges úton a Centifoliától származik az „Unica" és az „Alice Leroy", a R. gallicától a „Général Jaquemirot", a közönséges, fehér vad rózsától a „Dánia királynéja", „Königin von Dánemark", a bourbonrózsától (R. bourbonica) a „Souvenir de la Maimaison." Mindezek az adatok is tanúskodnak már arról, hogy a 17. és 18. században szaporodott fel a művelés alatt levő rózsák száma az európai államokban; de azért a rózsatenyésztés aranykora tulajdonképen századunk elejével kezdődik. A vezérszerepet Francziaország vette fel, melynek déli Provence vidéke talajánál s éghajlati viszonyainál fogva különösen kedvező az új fajok meghonosítására s az ezekkel teendő kísérletezésre. Innét a legtöbb új változatok franczia eredetűek, holott Angol- s Németország termékei inkább teltségüknél ós szépségüknél fogva tűnnek ki. Jozefin császárné (az ibolyán kivül) szenvedélyes tisztelője levén a rózsáknak, malmaisoni parkjában Dupont vezetése mellett, Kennedy meghatalmazottja által még az Angolországgal folytatott háborúskodások idejében is megszerző a szigetország legritkább s legpompásabb rózsapéldányait. 1 A császárné példája az egész ország főrangú családjait követésre buzdítá. Az igy keletkezett 1 Dupont, a később ílardy vezetése alatt nagy hírnévre jutott rótsaiskol&t a'apitá a Luxemburg palota kertjében 1882-beu pedig Lelieux gróf alapított egyet St. Cloudban. Ugyanezen évben állíttatott elő az első francziaországi remontant (többször virító) rózsa, melyet a kertész XVIII. Lajosnak 1814 május 30-án történt trónralépése alkalmával hódolatból „Rose du Roí"-cak nevezett; de midőn Napoleon Elba szigetéről visszajött, s a királyt elüzé, jónak látta az élelmes kertész ugyanazon rózsát császárrőzsának elkeresztelni. Mintegy 100 nap múlva azonban, a waterloi ütközet napján a „császárrózsa" elvirágzott, s ismét a „Rose de Roi" kezdett virágzani. Ez az a rózsa, melyet Angliában „Crimson Perpetuel"-nek neveznek, s annál a körülménynél fogva politikai renegátnak bélyegeznek.