Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

56 1631-ben Rosenbergnek már említett könyvében azon megjegyzést találjuk, hogy az azon időben használt gyógyszerek harmada rózsa készítmény, melyek minden honi s exotikus szer között a legszükségesebbek, leghasznosabbak s a legkellemesebbek. Ezen körülmény természetes voltát a következő okoknál fogva iparkodik kimutatni: „A még ki nem nyilt rózsa hasonlít az ember fejéhez (ennélfogva természetesnek tartja, hogy a fejbajokban használ). Midőn kinyílt, akkor a gömbölyödött s barázdált szirmok az agyvelönek gumós s ránczos felületének képét mutatja. A gömbszerü vörhenyes kehely a szívnek mása; sőt a rózsa még más szintén nemes testrészekhez is különös hasonlóságot mutat a természet különös kegyelme folytán." A titkos rózsaszerek közt nevezetesebbek voltak: a mantuai herczeg „arany syrupja", Rodrik da Fonseca „iható aranya" s Erzsébet királynőnek szintén említett „királyi titka" ; nem említve már az ó-korban is szereplő, de rendeltetésének gyakori előfordulása miatt későbbi időkig (talán napjainkban) is szereplő babonás szerelmi bájitalokat, melyekben a rózsa viszi a főszerepet. Álljon itt mutatványul egy a sok közül: „Hordj sziveden egy sötét piros, egy halvány testszinü s egy fehér rózsát három napig, három éjjelen s három órán át úgy, hogy azt senki se lássa. Mondd el háromszor a mi atyánkat s üdvözletet ós vess magadra keresztet. Azután tedd a három rózsát három napra, három éjjelre s három órára egy üveg borba. Itasd meg ezt a bort szerelmed tárgyával, anélkül, hogy ez tudná, mi volt a borban; és ö egész lelkéből szeretni fog tégedet, s hozzád hü marad élete fogytáig!" Az ily kuruzsló italok alkalmazásával különben nagyon rokon a még napjainkban is szokásos, úgynevezett házi gyógyszerek nagyrész , valamint azon középkorbeli babonás hagyományok a műveletlen nép hitében, melyek a pogány korból eredtek. Igy a gubacsdarazsak egyik fajának, a Rózsaguboncznak (Rhodites v. Cynips rosae) a csipkerózsa ágain ejtett szúrása következtében keletkező bozontos, mohszerii kinövések, a rózsagubacsok a régieknél szabadon, vagy vánkosban a fej alá téve altatószerül szolgáltak. 1 A füzfaágak csúcsán található, hasonló természetű zöldes vagy sárgás szinű kinövéseknek ("Weiden-rose) a középkorban nagy fontosságú történelmi jelentőséget tulajdonítottak. 1647-ben ezek a kinövések Németországban feltűnő mennyiségben mutatkoztak, s ime, a következő évben megköttetett a westphali béke. Ezek a nagymennyiségű kinövések 1698-ban a török háború végét, 1707-ben a sziléziai egyházbékét jelenték. 2 A régi pogány vallásnézetre vall továbbá az a babonás hiedelem, hogy, ha a fehér csipkerózsa egy évben kétszer virít, közel van a világ vége. A csipkerózsa ágai az alatta fekvőt megoltalmazza a villámcsapástól. A ki ellenben havasi rózsát (Rhododendron) 1 Németül: Kosenschwamm, Schlafapfel — bunzen — dorn— kőiben — kurzen; gyógyászatban: bedeguar (arab szó.) Az Eddában is említtetik, melylyel Odin Brynhildet megszúrja, mire ez elalszik. A nyugtalan gyermekek elaltatására s a megigézéstöl való megóvás végett, a dühöngöknél s a víziszonyban szenvedőknél pedig mint csillapítószer alkalmaztatott. 2 Innét a német közmondás: Es wird nicbt elier Fricde, als bis Kosén auf Wciden wachsen'