Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886
52 név alatt árulnak, azt gerely (geránium) vagy szandalfaolajjal (Santalum album L.) szaporítják; a chinaiak pedig a Sesamum orientale L. kivonatával keverik. A rózsaolaj a narancsvirágból készült neroli-olaj mellett, melylyel majdnem egyenlő értékű, a legbecsesebb s a legfinomabb illatú olaj. A beléje mártott tűhegygyei , egy zsebkendőt hónapok tartamára illatossá lehet tenni. Hatosa a szervezetre, különösen az idegrendszerre — minden egyéb, kezdetben éltető s üdítő, de később levertséget okozó illatszer között — a legjobb hatású s legkevésbbé izgató. Rosenberg Rhodologiájában a többek közt ezen hatásokat tulajdonítja az Erzsébet angol királynő által feltalált s használt titkos rózsaolajnak: a fejet, szivet s a test többi tagjait csodálatos módon felüdíti, a szellemet felvillanyozza, az emlékezőtehetséget erősíti stb. A rómaiaknál, görögöknél s általában a keleti népeknél kölönösen a nök pipereszerei között a rózsavíz, a rózsaolajos keverék, s efféle kenőcsök közhasználatban voltak. Ezenkívül már ők is készítettek szárított sziromlevelekből illatos porokat, melyeket diapasmának neveztek. Fürdés után testüket ezen porral behinték, s később hideg vizzel lemosván a bőr kellemes illatot nyert. Langlés kutatása szerint a tiszta i'ózsaolaj csak a 17. században keleten lön először ismeretessé. 1569-ben Abul-Fazel nagyvezir által kiadott könyvben Hindostán összes fejedelmeinél alkalmazott illatszerek s a rózsából előállított füstölő-szerek különös pontossággal tárgyaltatnak, de rózsaolajról még említés sincs; hasonlóképen Rhasiz költői ódái, melyek pedig a rózsavizet (gulab) többször említik, valamint a perzsa Saadi „Gulistáir'-ja, mely kelet füstölő- s illatszereit is tárgyalja. Az európai utazók a 17. század előtt a rózsaolajat egyszer sem említik, de a rózsavizet akárhányszor. A keleti monda a nagy Mogul „Tarykh" czimü történetei közt Nour-Djihar 1 herczegnönek Djihanguyr herczeggel kötött házassága leírásában adja elő a rózsaolaj fölfödözését ezen czim alatt: „A világ királynéjának, a nők napjának találmányai s fölfödözései." Nour-Djihár, hogy Djinhanguyr öt nőül vehesse, első férjét megöleti, s 1612-ben új-év napján férje tiszteletére nagy lakomát rendezett, mely alkalommal kertjében a csatornákat rózsavízzel töltette meg. Midőn a boldog házaspár a kertben sétált, a csatornák vize fölött valami nyálkaszerü réteget vettek észre, melyet midőn közelebbről megvizsgáltak, az egész serail fölismeré annak hatása alatt India pompás illatát, s ez rózsaolaj volt. A mit a szerencsés véletlen előttük megismertetett, azt később mesterségesen kezdék előállítani, s a herczegné ezen olajat férje nevéről nevezte el „Attar-Djihanguyry a-nak, később pedig „Attargul a-nak hívták. Egész keleten a legjobb rózsaolajat szolgáltatja: Kaschmir, utánna Gazypor (Bahar tartományban a Ganges mellett, régebben Magadha) a Bosa damascena-ból (a hónapos rózsa egy faja). Perzsiában: Schiras s vidéke (R. 1 A hires Nur-Mahl vagy Nour-Mahal, kiről a „Nur-Mahal, vagy a kaschemiri rozsaünnepély" czimü opera uevét vette.
