Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

44 hervadhatatlan virágait szerzé meg. Igy Stuart Mária legkedvesb költőjét Pierre de Ronsardot (f 1585.) az egyesület aranyrózsa-díja (eglant.ine) helyett a város ezüst Minerva szoborral tisztelte meg, melyet ö azonnal legkegyesebb pártfogójának ajánlott föl; Stuart Mária pedig viszonzásul 2000 tallér értékű, gyémánt harmatcseppektöl csillogó ezüst rózsacsokorral tüntette ki, melynek szalagján ezen felirat volt: „Ronsard, 1' Apollon de la source des Muses." A 17. században a francziák mintájára a németeknél is sok irodalmi egyesület keletkezett, melyek hangzatos s tetsző névvel akarván dicsekedni, a virágokról nevezék el magokat; igy volt „az őszinte fenyötársaság", „a német érzelmű egyesület" vagy „rózsarend", „koronázott virágrend", „gyümölcsöző társulat" vagy a „koszorúzott pálmarend." A 13. század elején (1240) egy nagyszabású költemény is kezdett napvilágot látni ezen czimen „Regény a rózsáról" (Le Román de la Rose). A mű megkezdője Guillaume de Lorris, ki abból 4150 verset irt mag. 50 évvel később folytatta s befejezte Jean Clopinel de Mehun dominikánus. A teljes mű 22 ezer rimes versből áll, mely képletes alakban tartott, s Ovidius Ars amatoriája alaphangulatával biró tanköltemény. A mű egy hosszú álomképben nem ritkán az aljasságig köznapi dolgokat, túlzó képletekben, minden elevenség nélkül ád elő. Azon elismerés, melylyel a költeményt érdemetlenül magasztalták, s annak olvasottsága, melynél fogva az még IV. Fülöp királyi udvarában is a legkedvenczebb olvasmány volt, jellemzi ama kor szép érzékét és Ízlését. Alapeszme, fölfogás s kivitel tekintetében messze fölülmúlja a rózsa regényét egy „A tüske és a rózsa" czimü, szintén allegoricus költemény, melynek szerzője Wilham Dunbar (1465 —1530), a lángeszű skót költő s szerzetes. A költemény megírására IV. Jakab skót királynak, VII. Henrik angol király leányával, Margittal történt eljegyzése s házassága, a York és Lankaster ház egyesülése után adott alkalmat. A tüske itt, mint a virágok királya és Skócia czimerében szereplő növény, magát Skóciát jelképezi, melynek azonban minden virág közt a piros és fehér rózsát (mint a Lankaster és York ház jelvényé ) tiszteletben kell tartania. Angliában, hol különben a kertészet tulajdonképen csak 1590 körül kezdett meghonosodni, s ebbeli szükségleteit Flandriából fedezte, a rózsának a York és Lankaster ház története körül nagy jelentősége volt. Az elsőnek czimerében a fehér, a másodikéban piros rózsa szerepelt. Az angol trónért versengő két ház közt 1399—1486. véres harczok folytak, melyek piros és fehér rózsa közti liarcz neve alatt ismeretesek a történelemben. Három király vérzett el azokban, inig végre a Lankaster házbeli VII. Henriknek a YorkErzsébettel történt házasságával a viszály megszűnt. Ezen történeti események emlékére újabb időben a „Lankaster-York rózsa" vált ismeretessé, mely piros s egyszersmind fehér rózsát is hoz.