Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

37 mise előtt, végezi az arany-rózsa megáldásának szertartását. Az áldó ima elmondása után meghinti a pápa az arany-rózsát illatos pézsmaporral, azután megkeni finom balzsammal, majd szentelt vizzel hinti meg s megfüstöli. A balzsam és pézsmapor a rózsa természetes illatát pótolván az aranynyal együtt mystikus jelentésű. — III. Incze egyik Laetare vasárnapon tartott beszédében nagyon szépen fejtegeti az arany-rózsa jelentményét, mint Krisztus jelképét. Ö az arany-rózsában háromféle anyagot különböztet meg, t. i. az aranyat, a pézsmát és a balzsamot, a mint Krisztusban is háromféle substantia van, t. i. istenség, lélek és test. Istenségét jelképezi a balzsam, lelkét a pézsma (illat), testét az arany. A mennyiben az arany-rózsát a természetes szin utánzására pirosra is szokták fesiteni, III. Sándor, VII. Lajos franczia királynak küldött kísérő levelében a neki ajándékozott arany-rózsa jelentményéröl igy ir: „Az arany a királyok királyát s az urak urát jelenti, a pirosság a Megváltó szenvedéseit, az illat pedig a föltámadás dicsőségét." Az áldó szertartás • végeztével a pápa teljes díszben, hordozható trónján, kezében az arany-rózsával, vagy azt maga előtt vitetve, a Sixtina kápolnába vonul, hol az arany-rózsát az oltárra helyezik az ünnepélyes szt. mise tartamára. A szt. mise végeztével a pápa az arany-rózsát ünnepélyesen elajándékozza valamely fejedelemnek — legmagasabb elismerése jeléül — vagy oly férfiúnak, ki az egyház, állam, vagy valamely város körül kitűnő érdemeket szerzett. 1 Ha az illető, vagy annak követe jelen van, akkor az ajándékot bizonyos szertartások kíséretében azonnal átadják, ellenkezőleg a pápa saját követe által elismerő levél kiséretében küldi el a kitüntetettnek. Az arany-rózsa eredetének idejét s körülményeit eddig nem sikerült pontosan meghatározni. IX. szt. Leónak (1049—1054) „Privilégium" nevű oklevelében van a legrégibb nyoma az arany-rózsának és pedig már mint szokásos szertartásnak. Ez oklevélben az említett pápa egy lotharingiai nőkolostornak meghagyja, hogy a római szentszéktől nyert kiváltságai elismeréseül Laetare-vasárnap előtt legalább nyolcz nappal vagy egy oly kész aranyrózsát küldjön, a milyen az említett napon már elődei által is ünnepélyesen körülhordoztatni szokott, vagy a hozzá szükséges aranymennyiséggel adózzék. Következőleg legalább is már a 11. század elején jött szokásba a pápáknál az arany-rózsa. Azonban nincs kizárva az sem, hogy ennél jóval régibb eredetű. Schleiden, a ki szerint Laetare-vasárnapot rózsavasárnapnak is nevezik (Dominica rosae), említést tesz azon szokásról, hogy régente St. Maria ad Martyres egyházban (vagy a régi Pantheonban) bizonyos napon, a Szentlélek jelképzésére, az istentisztelet után a boltozatról rózsát szórtak a hívőkre, mely szokás a pápák avignoni tartózkodása idejében (1305 - 1377) megszűnt, s helyébe az arany-rózsa szertartása lépett volna. Annj'i bizonyos, hogy a 13. század előtti 1 Talán egyedüli kivételt képez ezen szokás alól IX Pius azon ajándéka, midőn 1874 ben az arany-rózsát Crüwell (Cruvelli) Zsófia énekesnőnek (szül Bielefe dben 1825.) küldötte, szegény betegek ápolása a fölsegélése körül tett szolgálatainak elismeréséül.