Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

27 ft rózsát a hiúság s mulandóság jelvényeid, ha róluk beszélnek. — Az álommagyarázó görög Artemidoros szerint: ha a beteg álmában rózsát vagy rózsakoszorút lát, az halált jelent. (Napjainkban is a köznép kezében forgó u. n. „Álmoskönyv" szintén azt mondja, hogy rózsával álmodni betegséget, halált, vagy legalább is boszuságot s haragot jelent.) A régiek síremlékei bizonyítják, hogy különösen a korai halált rózsával jelelték, s mint a mulandóság jelképe, festményeiken, szobrászati tárgyaikon, vázákon s hamvvedreken sokszor előfordul. Demetrius Poliorketesnek, a viszontagságos életű macedoni király képének egy hátramaradt töredékén a szobrász rózsát alkalmazott, „hogy — mint egy régi könyv, a Museum Odaschalchum megjegyzi — Demeter viszontagságait jelképezze; mert a rózsa az emberi gyarlóságoknak (imbecilitatis) jelképe." A síroknál alkalmazott rózsa mellé a régiek fehér gyapjú gomolykát is tettek, mint a melyet a leggyöngédebb fuvalom is magával ragad, s ezzel az emberi élet változékonyságát jelképezték. Jellemző, hogy a rózsa mellett még a szerelem másik virága, a myrtus is, a halált jelképezte, a mennyiben a legnagyobb gyönyör s a legmélyebb fájdalom közel állnak egymáshoz. Különben a régieknél a halál általában nem valami borzalmas s sivár vonásokban, hanem fekete szárnyas, nyugodt s szelid ifjú képében ábrázoltatott, ki mák-koszorúval (az álom jelképével) díszítve, komoly arczczal oltja el a lefelé fordított fáklyát; vagy alvó gyermekként jelenik meg, ki a lebocsátott fáklyával kezében a koszorú fölé borul. A régiek halottjaikat, s halottjaik ravatalát virágokkal s koszorúkkal halmozák el, melyek közt a piros rózsán kiviil még szerepelt: a cyprus, fényű (e kettő mint a halottas ház jelvénye), repkény, pálma, platán, nyárfa, olajfa, szilfa, szöllövessző, liliom, narcis, amaraníh, jáczint, rozmarin, paszuly, zeller stb. A görögök elhaltjaikért tartott gyászuk ideje alatt mellükön s homlokukon rózsát viseltek, mint az élet múlandóságának jelvényét, mely ép oly gyorsan hervad el mint a rózsa. Marcus Antonius halálos ágyán kéré Kleopátrát, hogy gondoskodjék sírjának megkoszorúzásáról. Sulla temetésénél 2000 rózsakoszorú volt. A hátramaradt végrendeletek s síremlékek feliratai azt bizonyítják, hogy a síroknak rózsával s egyéb illatos, különösen piros s fehér virágokkal való felékesítésére nem kis összegeket hagytak a végrendelkezök. A rózsák virulása időszakában (április 19. május 7. és 11. és junius 19.) általános szokás volt náluk a sírokat rózsákkal feldíszíteni, mely ünnepély „rosalia" „rosarium sparsio" „rosatio" „dies rosae" nevet viselt; az ezen napon tartatni szokott lakomák pedig voltak az u. n. „escae rosales" rózsa.'akomák. A rómaiak ezen lakomáiból s rózsaünnepélyeiből Miklosich kutatásai i zerint (1864.) a szlávnépeknél szintén egy népünnepély a rusalija, illetőleg Lgy mondaszerű mythikus alak a Busalky képzete s annak megszemélyesítése lyert létet. A kereszténység első századaiban a rómaiak Rosalia ünnepélyei Inaár a keletrómai birodalomnak dunamelléki tartományaiban is elterjedtek 4*