Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

13 Az egyptomiak virágáldozatainál a rózsa mint a mulandóság jelképe, a lotos mellett, jelentékeny szereppel bírt. Herodot szerint — mint ez a görögök történetéből is kitűnik — Aegyptom szép rózsáiról volt nevezetes. A rózsakultusz igazi hazája Perzsia. Alig látjuk másutt jobban igazolva a természeti viszonyok befolyását, irányító s fejlesztő hatását valamely nép szellemi kialakulására, szokásai s gondolkozásmódjára s igy költészetére is, mint a perzsáknál. Hazájuk éghajlati viszonyai őket egyrészt a növényzet fáradságos, sokszor mesterkélt ápolására s földmívelésre utalák, másrészt a természeti jelenségek figyelmes észlelésére kényszeríték, hogy ezek alapjáu hasznuk is legyen, meg védekezhessenek is a káros ellen. Egyes, termékenyebb s természeti szépségekkel biró hullámzatos területeik, elég anyagot szolgáltat ak nekik a képzelödésre is. Innét van, hogy a komolyabb gondolkodás sőt sejtelmes téplődési hajlam mellett a külvilág jelenségeit szerették a legvonzóbb költői felfogás szerint is feltüntetni. A természeti szépségek iránt oly fogékonyságot s érzéket árulnak el beszédmódjukban s költészetükben is, milyet alig találunk egyéb keleti népeknél. A perzsák a természeti dolgok festésének mesterei. Kutató szellemük ép ugy foglalkozik az ég csillagaival, mint "a föld virágaival s a ligetek dalosaival. Az ibolya, liliom, tulipán, narciss és -cyprus mellett a rózsa tiszteletétől áradozik az ő virágos költészetük. A rózsa náluk a virágoknak s az egész növényzetnek szeme-fénye, vagy csupán virág (gül). Dalaikban s elbeszéléseikben minduntalan találkozunk a rózsával, sőt még könyveik czimeiben is: „Guldasta-i-dast&n" = a történet rózsacsokra; „Guldasta-i-isclie" —a szerelem rózsacsokra. Országuk részei mindmegannyi kertek: Earsistán, Luristán, Kurdistán stb. Költészetük alapjában véve nem egyéb, mint a rózsának s a csalogánynak legforróbb szerelmet lehelő magasztalása. Ezért költőiknél százával találjuk fel a rózsáról, mint e nép legkedvesebb virágáról vett legváltozatosabb s megragadóbb hasonlatokat. Mondhatni, hogy e tekintetben a nyugot irodalmi termékei alig nyújtanak valami újat, mit a perzsa költök már régebben el nem mondtak volna. 3aadi, Hafiz, Jami, Dschami keleti tűztől áthatott lyrai költeményei kifogyhatatlanok a rózsa dicsőítésében. Nem hunyhatunk szemet ennél a tárgynál oly, a perzsák költészetét ellemző sajátság előtt, melylyel a keletiek révén a nyugati népek irodalmában s találkozunk. Ez a csalogánynak a rózsával való összevetése, a kettőnek vetekedő költői szereplése. A természetben s a közhasználatban, valamint i, nyelvben nagyon sokszor nem a véletlen következése, ha két dolog mintegy igyszerre szokott említtetni. Sokszor már a szótagok hasonló hangzása vonja gyik szót a másik után. Ez vagy a jelelt fogalomnak viszonyos vonatkozása, ragy az ok és okozat, az ellentét s együttlét folytán szokott leginkább történni. A rózsa virágzása a csalogány dalával egy időre esik. Egy iró erre onatkozólag megjegyzi: „Bizonyos költöző madarak visszatérésének és némely övények virágzásának egy időre esését több természetvizsgáló észlelte. Attikáan — hová a kakuk akkor szokott megérkezni, midőn a fügefák virágzanak —