Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885
50 Mi maradt volna ennélfogva a régi állapotban 9 A hatóságok megmaradtak, de nem a népet szolgálták, hanem az idegen urat; a tanács, a két új tpuXr] után számszerint 600-ra emelve és az Areopag megmaradtak, de mindkettő hatalmának csak árnyékát birta. Különösen az Areopag a nyilvános megvetés tárgya lett, színházakban gúnyolták megvesztegethetőségét, jelmondattá vált: «alattomosabb, szenynyesebb, mint egy areopagita». Az ipsusi csata (304) sem vált Athénnek előnyére, mert nemsokára Lachares (205), majd Demetrius zsarnoksága alá került, aki őrséget állított támaszúl hatalmának a Musák dombján. Ennek leveretése (287) véget vetett ugyan Athenben a macedoni uralomnak; de elvesztette az állam külföldi birtokait, kereskedése tönkre jutott, ipara megszűnt és oly nyomorba sülyedt, hogy néhány év múlva Egyptom bőkezűségét koldulá. Atlién történelme véget ér. Az achaji és etoli nép veszi át a főszerepet; Athén nem csatlakozik hozzájuk; a Fülöp és rómaiak közt kiütött harcban az idegent támogatja, végre (146 Kr. e.) Achaja név alatt római provinciává lesz. De a város maga a rómaik alatt megtartotta szabadságát és constitutióját, belügyeit maga intézte archonjai, az Areopag, a tanács és a népgyűlés által. Különösen az Areopag megtartotta tovább is bírói hatáskörét az emberölés eseteiben. Dolabella, Ázsia proconsula, egy szmyrnai asszony ügyét terjesztette eléje, a ki első férjétől származott fia halálát megboszulandó, megölte ennek gyilkosait, második férjét és ettől született fiát; 15 5 Claudius uralma alatt elitélte Theophilt Piso kérelme daczára. 150 Fölügyelt továbbá az Areopag a vallási dolgokra; de már e tekintetben összes jogait az első keresztény század csupán arra szorította, hogy meghallgathatta az új elveket, a nélkül, hogy azok hirdetői fölött bíráskodhatott volna. Már a bölcsészek megingatták az emberi társadalom régi alapjait; a régi vallás uralmát, és ezzel együtt az Areopag vallási jogait. A kereszténység pedig egyenes ellentmondás volt a család házi vallásával, a községi vallással, melynek főpapjaiból alakúit az első Areopag. Az összes emberiségnek szólott a kereszténység, általa a népek és fajok közt fönnállott korlát ledőlt. De épen ez által a vallás elvált a politikától. Az állam kormányoztatott a nélkül, hogy az auspiciumot vagy jóslatokat kellett volna megfigyelnie; az ember pedig szabadabb lett, mert egyik feléhez, lelkéhez az államnak nincs köze. Mint polgár tartozik a hazáért életét feláldozni a keresztény, de lelke csak istennek van lekötelezve. Innét érthető, hogy az Areopagnak vallási dolgokban büntető joga elenyészett. A vallási nézetek eltérése nem volt többé bűn a haza ellen. Azért is csupán kíváncsiságból, mint okos emberek gyülekezetébe vezették be az Areopagba Sz. Pált is, a ki is megállván a közepén, a sok bálvány 15 5 Aul. Gell. Noct. Att. 1. XII. c. 7. Quam ob causam Cn. Dolabella proconsu ream mulierem veneficii, confitentemque ad. Areopagitas reiecerit. 15 0 Tacit. Ann. II. 55.